A párommal 3 és fél éve vagyunk együtt, van egy kétéves kislányunk. Én őt nagyon szeretem, mégis a szavait vagy akár bármilyen kis cselekedetét bántásnak veszem. És folyton belekötök... úgy érzem sokszor, hogy nem szeret, szégyell, és ez is kiakaszt.  Az utolsó vitánk abbol fakadt, hogy hazudott nekem arról, hova megy. Elment este egy buliba a tesóimmal, de tudom, hogy nem csal meg, mert végig velük volt. Másnap reggel jött csak haza, ha mertem kerdezni, miért hazudott, hol volt? Csak azt felelte, ehhez semmi közöm.  De persze ő engem egy buliba se engedne el, szó nélkül ki se tehetném a lábam a házból. Erre ő összeszedtte a cuccait vita közben és elköltözött. Mondta, hogy soha többet ne keressem őt. De nagyon hiányzik, kisírom a szemem érte. Mit tegyek, hogy el is felejtsem őt, de mégis jóban tudjunk maradni a kislányunk érdekében??

Kedves Leticia!

Az az érzésem van, hogy ez a kapcsolat már egy ideje haldoklik. A kapcsolat alapjait megkérdőjelező kijelentés, ha valaki azt mondja a másiknak, semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok. Ezzel együtt nem is értem, mi az, hogy nem engedné el Önt? Ön felnőtt ember, azt csinál, amit szeretne, és senkinek nincs joga Önt korlátozni. Ezt olvasva ez egy bántalmazó kapcsolatnak hat, ahol érzésem szerint Ön jobban jár, ha a párja valóban elmegy. Ezek után fontos kérdés lehet saját magában tisztázni, hogy mit is szeret ebben az emberben, minek szólnak azok a könnyek. Talán, ha ezeket sikerül magában tisztázni, könnyebb lesz elengedni ezt a férfit. Azt a férfit, aki válaszra sem méltatja, ha kérdezi, aki korlátozná Önt, aki egyszer csak összepakol és elmegy.

Egy viharos válás után pedig hosszú idő békés együttműködést kialakítani, sokaknak ehhez évek kellenek. Először saját magában tisztázza az érzéseket, utána gondolkodjon csak azon, hogy lehetne, vagy egyáltalán kell-e közelíteni a volt párjához.

Üdvözlettel,

Kovács Réka