2014-ben férjem családjával teljesen megszakadt a kapcsolatunk, elfogadhatatlan viselkedésük és áskálódásuk miatt. Fiunk 2015-ben született, az anyósék nem tudtak a terhességről, illetve a gyerek születéséről is csak ismerősökön keresztül értesültek. Vártuk már, hogy a
fiunk kezdjen érdeklődni, eddig azzal sosem foglalkozott, hogy csak egy mamát látogatunk, miegymás... De most, miután taglaltuk, hogy mindenki az anyukája pocakjában növekszik (van kistesó, tehát látta) és onnan bújik elő, kérdezte, hogy én hol voltam illetve a férjem... nehéz volt valami választ találni, ami elfogadható egy 4 évesnek, de nyilván készülnünk kell rá, hogy egyre többször jön elő ilyen kérdés. Ilyenkor mit lehet válaszolni a gyereknek? A kapcsolat nem helyrehozható, de nyilván a kérdést hamarosan egyre pontosabban kell megválaszolnunk a jövőben. Még csak 4 éves, elképzelésünk sincs, milyen oldalról lehetne  megközelíteni a dolgot...

Kedves Kérdező!

Jól látja, hogy kisfiuk egyre érdeklődőbben fog kérdezni a családdal kapcsolatban, ami egyre nehezebb helyzeteket tud produkálni. Ha jól értem, akkor arra nincs mód, olyan keret nem kialakítható, ahol a gyermek felveheti a kapcsolatot a nagyszüleivel. Mert ez lenne az egyik vonal, amelyben a nagyszülők és az unoka kapcsolata felépíthető, miközben Önök továbbra is távolságtartóak. Ennek persze csak akkor van létjogosultsága, ha a nagyszülők is érdeklődőek az unoka felé, és tiszteletben tudják tartani - legalább minimálisan - az Önök szülői szerepét. De így megmaradna egy értékes, nagyszülő-unoka kapcsolat. Ám - ha jól értettem -, az Önök helyzetében inkább az a kérdés, hogy kisfiuk számára hogyan lehet megmagyarázni, hogy van nagyszülő, de nincsenek velük kapcsolatban. Ennek a legegyszerűbb módja a nyílt, őszinte válasz, amelyben minél kevésbé vannak benne az Önök sérelmei. Persze ezt könnyű leírni, ám nehéz megvalósítani, de lehetséges. A távolságtartás Önöket védi, mint családot. Ha kisfiuk megérti, hogy apukája ahogy felnőtt, máshogy gondolkodott, más dolgokat tartott értékesnek, és a nagyszülők ezt nem akarták elfogadni, ők másképp gondolkoznak, ezért nem szoktak beszélgetni. Azt kell az egészből kihangsúlyozni, hogy apukája a választott, az új családja mellett döntött, és ez az ő szűk családja, itt van biztonságban. Persze ha érdeklődik, nem kell elzárkózni a történetek elől, amik apukája gyerekkoráról, vagy a nagyszülők akár erősségeiről, jó tulajdonságairól szólnak, hiszen azért ők is a nagy család része, ők is a gyökerekhez tartoznak. Így jelen is lennének kicsit, de a valódi hangsúly a meglévő, szűk családon lenne. Ha később felmerül, akár azt is hozzá lehet tenni, hogy ez az ő érdeke, ezzel neki jobb, hogy nem találkoznak. Persze ha nagykorú lesz, meglehet, hogy felkeresi őket, mert kíváncsi. De lehet, hogy ezt a kíváncsiságot a történetek, képek is kielégítik. A serdülőkorig valószínűleg.

Üdvözlettel

Standovár Sára