Egy hónappal ezelőtt megismerkedtem valakivel, nevezzük Lacinak. Egy táborban találkoztunk először, igazi pezsgés volt közöttünk. Az eslő randink úgy adódott, hogy elmentünk Fonyódra 3 napra a nyaralójukba az Ő születésnapját ünnepelni, családdal együtt. Bemutatott mindenkinek, iszonyatosan kedvesek voltak, jól éreztem magam...egy pontig. Az első este természetesen nem feküdtem le vele, csak ölelkeztünk, elvoltunk. Egyszer csak megjegyezte, hogy nem ártana napi 3-szor edzenem a fenekemre (nem tartom kövér típusnak magam, 175 cm vagyok és 70 kg). Mióta az eszemet tudom, komoly önértékelési problémáim vannak, így sajnos az ilyen megjegyzések megviselnek. Onnantól kezdve tele voltam feszültséggel, bizonyítani akartam neki, hogy le tudok fogyni, tetszeni akarok neki. Aztán a közös társaságunkból elég sok fiú érdeklődött felőlem a fentebb említett tábor óta. Én ezeket elmeséltem neki. Egyfolytában féltékenykedett és kiakadt ezeken, hogy ne sündörögjenek körülöttem. Igazából örültem neki, mert gondoltam, hogy akkor valamit csak megmozgathatok benne, ha előjön a féltékenység... és keresett, bizonytalan volt, hogy mikor hol vagyok, de én olyan szerelmes voltam belé, hogy más férfira nem is tudtam nézni. Ő volt az, aki külsőleg, egzisztencia, megjelenés és tudás szempontjából megtestesítette számomra a Férfit. És egyszer csak elkezdett kevesebbet keresni, nem érdeklődött felőlem, azt mondta, hogy úgy érzi, elsiettük. Rengeteget dolgozik, elhittem, megértést kért, megadtam. Kértem, ha nem akar velem lenni, mondja el, csak ne húzza az agyamat. Azt mondta, nem így van, csak türelmet kér tőlem és tudja, hogy én türelmetlen típus vagyok. Az ilyen kisebb vitáink közepette sokszor hisztiztem, kb. kétnaponta szakítottam vele, de Ő akkor mindig keresett, írt, éreztetve velem, hogy nem akarja a végét. Kb. 2 hete nem találkoztunk, nem érintkeztünk semmilyen formában, én szakítottam és közölte velem, hogy oké, türelmetlen típus vagyok, Ő nem tud ezzel mit kezdeni. Tegnap a lakhelyemen csináltam egy bulit és eljött. Egyszer csak hívott, hogy akkor pontos címet kér, hova kell menni. Nagyon örültem neki, egész este semmit nem csináltunk egymással, csak szemeztünk. Majd egyszer csak egy másik lánnyal láttam egy szobában beszélgetni, de semmi különös nem volt. Mondta, hogy hazamegy. Én buliztam tovább és egyszer csak megyek a szobámba lefeküdni és ott volt a szobámban és aludt. Boldog voltam, nyugodt, odabújtam hozzá és úgy aludtunk. Reggel egy puszit adott az arcomra és elment. Majd a következő sms-t írta nekem: A. Megpróbáltuk. Nem megy. Kevés az időm. Én a szerelmet keresem, de ez nem jött el. És ennyi... napok óta semmit nem bírok enni, xanaxon élek és nem bírom... Tudom, felnőtt nőként fel kellene tudnom dolgozni, de nem bírom... Nem tudom, hogyan kezeljem, nem tudom, miért nem tudtam neki megadni azt, amire vágyott, vagy mit kellene másképpen csinálnom, hogy egy ilyen férfi belém szeressen, vagy hogyan változtassak?! Köszönöm a válaszát előre is.

Kedves Anita!

Alapvetően azt vallom, hogy a "Szeretem, de..." már eleve hibás kiindulási pont. Pedig az Önök esetében éppen ez történt. Úgy vélem, ha már bevonódtunk egy párkapcsolatba, nem helyes elvárásokat támasztanunk és ahhoz kötni a szeretetet. A szeretet lényege abban rejlik, hogy szabad, feltétel nélküli. Az már persze már kérdés, amikor megpróbálunk összecsiszolódni, és ennek fényében elmondjuk igényeinket, kívánalmainkat a másiknak, ám ez ekkor sem lehet egyirányú.
Ugyanakkor azt is érdemes figyelembe venni, hogy a vásár mindig kettőn áll. Ha az egyik fél azt látja, hogy a másik manipulálható, akkor újra és újra meg fog próbálkozni azzal, hogy kénye-kedve szerint alakítsa a másikat. Ez viszont csak akkor történhet meg, ha az a másik hajlandó ismételten belemenni a játékba, ezzel mintegy jelezve, hogy neki ez "jó", "erre van igénye".

Két dolgot tudok Önnek tanácsolni.

1.) A gyógyszer sosem megoldás. Nem szünteti meg a problémákat, sőt, csak újabbakat szül, s a korábbiakat is magunk előtt görgetjük. Attól, hogy eltompítjuk az idegrendszerünket, a gondjaink nem tűnnek el.
Ugyanakkor legyen rendkívül óvatos, és ne próbálja meg teljes mértékben elvonni magától a gyógyszert. Módszeresen csökkentse az adagot. Használja ki a szabadidejét, sportoljon, éljen eddigi hobbijainak, vagy keressen újat. Amint elkezd feloldódni egy élvezetes tevénykenységben, a gyógyszer iránti igénye fokozatosan csökkeni fog.

2.) Ön úgy tette fel a kérdést: "mit kellene másképpen csinálnom, hogy egy ilyen férfi belém szeressen vagy hogyan változtassak?". A hangsúlyt inkább a mondat második felére helyezze, de a változást ne a másiktól tegye függővé. Ne másokért, hanem elsősorban önmagáért tegyen, a saját érdekében próbáljon változtatni!

Hiszen leírta levelében, hogy amíg vívódott, többen is érdeklődtek Ön iránt. Vegye észre őket, és igyekezzen azokat értékelni, akik valóban önmagáért szeretik, azért, amilyen. Rengeteg szellemi, lelki és fizikai energiát pazarol el arra, hogy bizonyítson valakinek, ahelyett, hogy inkább önmagának bizonyítana.
Ha valaki nem képes Önt elfogadni, azzal sohasem lesz valóban működő, harmonikus párkapcsolata. 

Fedezze fel saját igényeit! Mire vágyik? Arra, hogy szüntelenül aggódjon, vajon megfelel-e a másiknak, vagy arra, hogy boldogan éljen valakivel, akivel kölcsönösen elfogadják egymást?

A döntés az Öné.

Üdvözlettel:
Herceg Attila drs.