A 6 éves fiam szeptemberben kezdi az iskolát. A gond az, hogy evés közben folyton beszél, ha valami nem sikerül neki, akkor abbahagyja, mások beszélgetésébe belevág, az ételt, ha nem ízlik neki, akkor kidobja, de nem a kukába, hanem cipőbe, csizmába, vagy olyan helyre, ahol tudja, hogy rögtön nem találunk rá. Többször mondtuk már neki az apukájával, hogy ha nem kéri vagy nem ízlik neki valami, akkor szóljon és megbeszéljük. Az óvodában az óvónőkkel mindig megbeszéljük, ha valami probléma van. 10 hónapja született a lánytestvére, akit imád, bár néha durvább vele, de nem tűnik szándékosnak. Naponta többször ugyanazért a dologért rá kell szólni. Olyan, mintha "visszafelé" fejlődne. A húga előtt is voltak vele problémák, de mivel most iskolakezdés lesz és már idősebb is, így komolyabban vesszük. Úgy csinál, mintha bántani akarnánk, mikor magunkhoz hívjuk. Az óvodában bántják (persze az illető büntetést is kap), és ezért ő is bántja a kisebbeket, nem feltétlen fizikailag, szerencsére nem verekedős, viszont nagyon érzékeny. Könnyen barátkozik, de néha ezt a gyerekek nem úgy kezelik, ahogy szeretné. Kissé szétszórtnak is tűnik. Elég sűrűn hazudik is szemrebbenés nélkül. Minden következménytől tart, pedig inkább szeretjük megbeszélni vele a dolgokat, mint rácsapni mondjuk a kezére, de ez is előfordult már, amikor nagyon kihúzta a gyufát. Olyan bűntudatom van, amiért naponta többször rá kell szólnom.
Karatéra is beírattuk és nagyon szereti, de nem figyel úgy, mint a többi gyermek, ezt a mai vizsgáján láttam. Elbohóckodta az egészet. Mit csináljak? Vigyem szakemberhez?

Normal
0
false

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

Kedves Anyuka!

Gyakran tapasztaljuk, hogy testvér születésekor “visszafelé” fejlődik a már nagyobb gyermek. Ezt regressziónak hívjuk. A testvér születésével járó érzések hatására a nagyobb gyermek olyan viselkedést mutat, amit már meghaladott. Például újra pelenka kell a szobatiszta gyermeknek, romolhat a beszédnívója, stb. Emellett agresszívabbá is válhatnak, ami tűnhet véletlennek, de a testvérek közötti szeretet mellett a testvérféltékenység így vagy úgy, meg kell, hogy jelenjen.

Mindemellett a fiáról leírtak mintha többnek tűnnének ennél a regressziónál. A koncentráció nehézsége, a tankötelezettség határán a szabályok ilyen fokú figyelmen kívül hagyása, a kapcsolatteremtési nehézségek mind azt sugallják,  hogy érdemes lenne szakemberhez elvinni a fiát. A területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatot önkéntes alapon is fel lehet keresni, és a szülőkkel folytatott első beszélgetés, illetve anamnézis (a gyermek élettörténetének szisztematikus végigkérdezése) után a gyermekkel történő játékos tesztfelvétel történik. Majd a pszichológus visszajelzést ad a tapasztaltakról, így el tudják dönteni, hogy van-e szükség valamilyen beavatkozásra, vagy nevelési szempontokat átgondolva lehet változtatni a helyzeten. Azért is javasolt a fia vizsgálata, mert az iskola küszöbén, pár hónap múlva az óvodához képest jóval szigorúbb elvárásoknak kell megfelelnie, és sok kudarcot jelenthet, ha nem tud beilleszkedni, 45 perceket végigülni, a szabályokhoz alkalmazkodni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka