Elég nehezen működik a kapcsolatom a párommal. Egy ideig csendben tűrtem a bántásait, itt én is hibáztam, tudom. De egy idő után már mertem neki mondani, hogy fáj az a viselkedés, ahogy velem bánik. Többnyire a baráti társaságában jöttek elő a problémák, négyszemközt kevesebbszer. Mintha élvezte volna, hogy uralkodhat rajtam, hogy megteheti. Többször mondtam neki, hogy ez így nekem nem tetszik, akkor mindig úgy tűnt, hogy bántja is a dolog. De később ezek újra és újra előfordultak, s miután elegem lett ebből, mondtam, hogy szakítsunk. Először felháborodott ezen is, hogy nincs is igazam, mintha komolyan se vette volna, hogy esetleg tényleg szakíthatok én is. Miután másnap kinyomtam a telefont, akkor hitte el, hogy tényleg veszélyben a kapcsolatunk. Azóta jobban figyel rám, de nem tudom, hogy őszinte-e vagy csak arra vár, hogy hozzámenjek. Amikor rákérdeztem, bevallotta, hogy szokott ahhoz alakítani történeteket, hogy azt mondja, amit hallani szeretnék. Honnan tudhatom, hogy őszinte-e, vagy csak meg akar tartani és a házasság után kezdődnek a megbántások, az uralkodás elölről? Ijesztő, hogy egyszer már előfordult, hogy csak a kapcsolat elvesztése hatott rá. Előfordulhat, hogy tényleg változik valaki, vagy ne reménykedjek, hogy házasság után nem jönnének újra elő a problémák?

Kedves Kinga!

Bármennyire szeretné Ön is és én is, nem adhatok biztos receptet arra vonatkozóan, mi történik most, és mindez hova vezethet. Mindössze feltételezésekről beszélhetünk. Ha jól vettem ki a leveléből, már szóba került a házasság – esetleg annak előszobájában állnak. Amennyiben így van, teljesen megértem az aggodalmát, hiszen ebben az esetben meghatározó döntésről van szó.

Nézzük meg, mi történhetett.

Ahogy írja, egy ideig nem emelt szót a sértegetések ellen, ám amikor ezt megtette, akkor a párja mintha megbánást mutatott volna. Azért írom, hogy mintha, mert az a gyanúm, hogy ez inkább zavarodottság volt részéről, mintsem megbánás. Ez a helyzet úgy festhet, mintha egyetlen ostorcsapással megváltoztatná a vihar haladási irányát. Megtörténik a visszahúzódás, de ez a másik fél részéről ijedtséggel és ebből fakadó zavarral járhat együtt, ugyanis megszokta, hogy eddig ő volt az, aki megszabta a dolgok menetét, és most hirtelen rá kellett döbbennie, hogy Önnek is van véleménye. Mindezt tetézte az, amikor nem volt hajlandó felvenni a telefont.

Rádöbbent, hogy nem uralkodhat Ön felett.

Arra viszont nincs rálátásunk, mi következik ezután. Ha jelentősen megváltozik a viselkedése, akkor feltételezhetjük, hogy mindössze kivár, és azon munkálkodik, hogy újra felülkerekedhessen. Persze legyünk optimisták is: az is lehet, hogy átértékeli kettejük kapcsolatát, és ezért változtat a viselkedésén.

Jelen helyzetben egyet tehet: időt ad neki, de eközben nem hagyja, hogy visszazuhanjon a „kezdeti fázisba”, tehát Ön sem lesz teljesen passzív. Ha a bizonytalanság fennmarad, ám mindketten úgy érzik, hogy szeretnének tenni a kapcsolatért, érdemes felkeresni egy párterapeutát.

Üdvözlettel:

Herceg Attila