Tisztelt Szakértő!

Röviden leírnám az 5 és fél éves kisfiamnál kb. 2 éve fennálló furcsa helyzetet.
Van egy történet, amelyet folyamatosan felemleget, és mindig úgy kezdődik, hogy „Mikor én még Egerben laktam."( Egy Eger közeli településen élünk, és mindig is itt lakott). Ebben a sztoriban elmeséli, hogy neki Egerben volt felesége és két gyermeke, valamint hogy egy gyárban dolgozott. Szokott mesélni történeteket a feleségéről és a gyermekeiről, valamit az akkori életéről. A furcsa a dologban, hogy mindig következetesen ugyanolyan szereplők és körülmények jelennek meg a történetekben, soha nincs kihagyva vagy megmásítva belőle semmi az előzőhöz képest. Ezért tűnik nekem,úgy mintha az előző életéről beszélne és nem kitalálja a történeteket. Ez néha elég félelmetes a számomra.
Amikor egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért költözött el Egerből, akkor nagyon vonakodva mesélte el, hogy őt egy késsel hasba szúrta valaki, és amikor vérzett a hasa, akkor döntötte el, hogy eljön hozzám és velem fog lenni.
Soha nem mondtam neki, hogy ne beszéljen hülyeségeket, hanem mindig türelmesen végighallgattam, és néha kérdeztem is dolgokat ezzel kapcsolatban (pl. gyerekek, feleség neve, milyen házban lakott stb), amely kérdésekre mindig pontos, gondolkodás nélküli választ adott.
Segítségét szeretném kérni, abban, hogy gyakori-e az ilyen eset, kell-e emiatt aggódnom vagy esetleg valamilyen szakemberhez fordulnunk.

Köszönettel,
Edit

Kedves Edit!

Eddig a praxisomban egy ilyen eset volt, amikor én is úgy éreztem, hogy mintha a gyermek által mesélt dolgok megtörténtek volna a múltban. Az édesanya ott is türelmesen végighallgatta, és megnyugtatta a gyermekét. Majd szép lassan elmaradtak a történetek. Általában az a tapasztalat, hogy a tudattalan felé nyitott csatornáknak az iskolás korra le kell zárulnia. Ha ezek az „emlékek” nem csitulnának, akkor kétfajta megoldásra gondolok – bár jelzem nem szoktam hasonló problémákkal foglalkozni –, egyrészt a hipnózis, másrészt a családállítás. Mert foglalkozni kell vele, amennyiben idővel nem enyhül a történet intenzitása, mert az el fogja vonni a gyermek figyelmét a realitástól.

Felmerülhet az is, hogy nem a gyermek „előző életében” történt a gyilkosság, hanem valami több generációval korábbi, a családi tudattalanban lappangó eset bukkan elő a fantáziában. Erre a fajta trauma-továbbélésre sok esetet olvasni a családállításról szóló könyvekben. (Javaslom, hogy ezért jegyezze le a történet adatait.)

Valamiért azt azért megnyugtatónak érzem, hogy benne van a fia történetben az is, hogy maga mellett biztonságban érzi magát.

Üdvözlettel: Majoros Andrea