Kedves Szakértő,
Amit Panni leírt, mintha csak én írtam volna, szinte teljesen magamra ismertem az ő történetében, a nem kimondott párkapcsolat terén, nem is részletezem így az enyémet... Nekem, igaz, vallott többször is szerelmet az én életemben szereplő férfi, de mindig meghátrált utána, azt mondta, a lelki társa vagyok, azt mondta, olyan vagyok, mint ő, csak nőben. Azt is felhozta, hogy élhetnénk együtt, hogy gyereket akar tőlem... de mindig meghátrál, mikor komolyabban össze akarok jönni vele... Azt mondta, hogy a csalódása után nem tud elköteleződni... Már 2 éve megy ez... Akárhányszor lezárom, visszajön, hogy csak nem meri felvállalni az érzéseit, hogy szüksége van rám. Milliószor megmondtam neki, hogyha velem van baj, mondja meg, de azt mondta, nem velem van baj, csak nem képes szeretni senkit. Mondtam neki, hogy maradjunk csak barátok, de mindig megszegte a határokat, és azt mondta, nem tud csak barátként tekinteni rám. Egy erőteljes "se veled, se nélküled" lett, és már én is kezdtem úgy érezni, hogy nem is szeretem... de most találkozott egy lánnyal, aki nagyon felkeltette az érdeklődését, és azt mondta, össze akar jönni vele, holott mindig leteremtett, hogy nincs okom féltékenykedni rá. Azt mondta,  komolyan érdekli a lány, de nem akarta elmondani, amíg nem biztos, mert nem akart engem sem elveszíteni... Én ezt nem értem...
Nagyon szeretem, és nem tudom elképzelni az életem nélküle, a legjobb barátom, teljesen kitölti a napjaimat, mindent meg tudunk beszélni, imádom a családját, és ők is engem.
Elengedtem én, mert tudom, hogy ez a helyes, mondtam neki, hogy örülök, ha boldog. Azt mondta, maradjunk barátok, de képtelen vagyok rá... tudom, hogy hiányzom neki, sajnálom is miatta, de nem tudom nézni, ahogy egy másik nővel van. Az egész olyan zavaros, azt hittem, bennem megtalálta azt, akit keresett - lehet, hogy tévedtem... Azt mondják a családjában, hogy már máskor is tett ilyet, elhagyta a szerelmét egy másik nőért, de később megbánta. Érdemes ebben reménykednem? Félek, csak nagyobbat fogok csalódni. Talán nem kellett volna olyan hirtelen az életébe lépnem a csalódása után. Talán ha most találkoznánk, minden másképp lenne. Bár visszafordíthatnám az időt... Közös a baráti társaságunk, közösek a hobbijaink, a klubok, ahova járunk, nem lesz semmi ugyanolyan nélküle, de ő is ezt mondta nekem... akkor nem értem...
Mit tehetnék ?

Kedves Gabi!

A képlet – ha elsőre nem is tűnik átláthatónak – egyszerű. Ez a „férfi” nem a korábbi csalódása vagy csalódásai miatt nem akar elköteleződni (azért hangsúlyozom az akarást, mert nem arról van szó, hogy nem tud, hanem arról, hogy nem akar elköteleződni), mert így egyszerre több vasat tarthat a tűzben. Ahhoz, hogy ezt a szerelmi sokszöget fenntarthassa, kimondottan kerülni kell a kapcsolatok elmélyülését. Mi több: szó sincs szerelemről vagy mély érzelmekről. Ezeket a kapcsolatokat csupán azért őrzi, hogy a saját egóját növelje és életben tartsa. (Bizonyára jó érzés neki elmondani magáról, hogy ennek és ennek a nőnek is szüksége van rám, ő is és ő is fülig szerelmes belém.) Viszont ha ezek közül bármelyik kapcsolatot is elmélyíti (vagyis elköteleződik), akkor a saját egóját ölné meg, ugyanis a többi „megerősítést” elveszítené. Ahhoz pedig már túl magasra növelte az egót, hogy innen a mélybe vesse magát. Hatalmasat zuhanna. Amit a családja elmondott róla Önnek, az is ezt támasztja alá.

Ugyanakkor rendkívül ravasz módon kialakított egy olyan hálót, aminek köszönhetően függővé tette Önt  magától. A közös hobbik, baráti kör mind arra való, hogy bebiztosítsa magát. Ez pedig sikerült, hiszen Ön fél attól, hogy elhagyja. A „mi lesz velem” kérdés mögött valójában a „mi lesz vele” dilemmája húzódik. A saját igényeit tökéletesen az övéi alá rendelte. Innen pedig mindössze egyetlen lépéssel lehet kimászni: elvágva az összes köteléket.

Mi várhat Önre, ha ezt megteszi? Új hobbi, új barátok, és valóban önálló, független, boldog élet. Csábítóan hangzik, ugye?

Hogy dönt? Hajlandó kilépni az ő árnyékból? Van bátorsága ahhoz, hogy egyéniség legyen?

Üdvözlettel:
Herceg Attila