Anyám 30 évig élt együtt apámmal, aki alkoholista lett. Úgy hallottam, már az elején voltak gondok az indulatkezelés terén (leszakadt ajtók, törött székek, stb). Most az új házasságában úgy tűnik, hogy minden rendben van, de amikor valamiben nem ért egyet a mostani párjával, próbál úgy csinálni, mintha semmi nem történt volna. Mikor rákérdezek, hogy ez most mi volt, azonnal valami teljesen másról kezd beszélni, mintha nem is hallotta volna. Mindig ezt csinálta, először én éreztem hülyének magam, de kezdem látni, hogy valami nagyon nem oké. Visszagondolva, sose láttam őt olyan dolgot csinálni, amit igazán szeretne, és fogalmam sincs, hogy egyáltalán mi az, ha van olyan. Mindig csak mások kedvére akar tenni, magával nem foglalkozik, és aggódom érte. Nem tudom vele megbeszélni, próbáltam, de nem akarja, úgy csinál, mintha nem értné, vagy támadásnak veszi... Nyilván segíteni nem tudok neki, ha ennyire nem akarja, de akkor legalább érteni szeretném, hogy miért van ez? Miért nem törődik magával? És miért nem lehet vele az
égvilágon semmi komolyabb dologról beszélni, főleg amikor őróla van szó?

Kedves Anonymous!

Sajnos leveléből nem derült ki számomra egyértelműen, hogy ki él az új párjával, az édesapja vagy az édesanyja. Most úgy válaszolok, mint ha az édesanyjáról lenne szó, bár lehet, hogy apjára is illene ugyanez. Egy romboló, bánatot, csalódást, fájdalmat okozó kapcsolatban kialakulhatnak védelmi reakciók, amivel el lehet hárítani, el lehet kerülni a nagyobb konfliktusokat, Ezek gyakorlattá válhatnak, és egy életen át meghatározhatnak bennünket. Persze a fordítottja is igaz lehet. Egy konfliktuskerülő magatartás, a folyamatos kitérés is tönkre tehet egy kapcsolatot (amitől az egyik fél pl. inni kezd, mert nem tud változtatni rajta). Az ismétlés azért veszélyes, mert az új kapcsolatban is elég gyorsan előállhat az előzőhöz hasonló helyzet. Maga a választás is előidézheti ezt, sokszor - akaratunk ellenére is - az előzőhöz hasonlót választunk. Sajnos nem tudjuk megmenteni szüleinket a saját választásaiktól. Nagyon ritka az a bizalmas, szülő-gyerek kapcsolat, amikor a szülő tényleg megszívleli a gyereke visszajelzéseit. Saját maga számára fontosak lehetnek ezek a felismerések, hogy saját életében ne ismételje meg szülei sorsát. Talán annyit tehetünk, hogy figyelemmel kísérjük szüleink sorsát, és ha ismét válságba kerülnek, akkor mellettük állunk. Talán éppen egy válság segíthet felismerniük azt, hogy hasonló helyzetbe kerültek, mint korábban, és segítségre van szükségük, hogy ne ismétlődjön ugyanaz, egész életük során.

üdvözlttel

bárdos kata