Forduljunk-e pszichológushoz az alábbi problémával? 17éves a lányom,11. osztályos és 11 éve kitűnő tanuló. Jó pár éve fennáll nála az a probléma, hogy szóban 5-ös érdemjegyei vannak, de ha irásban van számonkérés, akkor jó pár tantárgyból 1-2 pont híján 5-ös a jegye. Ez az 1-2 pont annyit jelent, hogy a jó választ, amit írt először, áthúzzza és kijavitja rosszra. Eddig mindig kitűnő volt, de most így 1 évvel az érettségi előtt félünk, hogy meglesz-e a kellő pontja a továbbtanuláshoz, ha ez így megy tovább, hogy írásban leblokkol. Mindenhol, pl. a nyelvvizsgánál is a szóbelivel hozta fel, hogy sikerüljön. Orvosira készül és félek, hogy emiatt nem teljesül az álma. 11. osztályban a kémia és biológia fakultációt vette fel, mivel az orvosira ez az elvárás, és iszonyatos teher és megfelelési kényszer van benne, egyfelől, hogy tartsa az évvégi kitűnőt, másfelől, hogy felvegyék az egyetemre. Oda jutottunk, hogy már 3 tanárnak is feltűnt, hogy nem sikerül úgy a dolgozat, mint amennyit tanul és benne van, mert látják, hogy szóban bármit kérdezhetnek, mindent tud, de írásban mégsem úgy sikerül. Kiegyensúlyozott családi háttere van, nincs megszidás a jegyek miatt, inkább elgondolkoztatjuk, hogy kell neki ez a nagy teher? Mit tehetünk?

Kedves Anyuka!

Arra a kérdésre, hogy kell-e pszichológushoz menni ilyen jellegű problémával, a választ Önnek, illetve lányának kell megtalálni. A nehézség ugyanis picinek tűnhet a bukdácsolás meg a szétesett családok és nagy lelki traumák közt. De vajon csak az mehet pszichológushoz, akinek hosszú évekig terápiában kell maradnia? Jó esetben az Ön lányához hasonló fiatalok is eljutnak pszichológushoz, ahol akar egy-két alkalom berobbanthatja a változást, vagy lehet, hogy hosszabban jár megsegítő, szupportív terapiába, miközben több ismerete és élménye lesz önmagával kapcsolatban. Így azt gondolom, hogy egy biztos: rosszat nem tesznek, ha támogatást kérnek.

Elképzelhető azonban az is, hogy pár változtatás beindítja a felszabadultságot, és oldja a szorongást. Lánya okos, szorgalmas és lelkiismeretes. Már hosszú ideje így működik, így az Önök részéről nincs is szükség számonkérésre, mert minden ilyen értek vagy elvárás már beépült. Ez azt is jelentheti, hogy ha ez a belső szabályozás szigorúbb, mint Önök, akkor ezen nehezebb változtatni, valami korábbi elvárást él meg szélsőségesebben. Ez persze szorongással is jár, ami rontja a teljesítményt. Így minden olyan ötlet, tevékenység, beszélgetés vagy bátorítás, ami a szorongást oldja, segítheti az érzéseit, a nyugalmát és ezáltal a teljesítményt is. Nála nincs már szükség a tanulás fontosságára és a felelősségre felhívni a figyelmet, mert nagyon is felelősségtudó és tisztában van a követelményekkel. Talán fontosabb az, hogy az önbizalma jó legyen, és elhiggye, hogy alkalmas pl. orvosnak tanulni, és persze az is fontos, hogy jól érezze magát. Ehhez talán valahol érdemes a rendszeren lazítani. Persze a biológia és kémia most nagyon nehéz és fontos, meg persze az érettségi tantárgyak is, de vajon minden ennyire fontos, hogy kitűnő legyen? Hol lehet esetleg egy kis lazaságot vagy lázadást beleengedni? Vagy milyen olyan tevékenység van, ami nem a felelősségről szól, hanem a kapcsolatokról és élmény szerzéséről? Ezek ha jobban beleférnek az életébe, akkor könnyebb elfogadni még a hajtósabb időszakot is. Néha a kevesebb több. Néha a céltalan időtöltés pont a teljesítményt növeli a kipihent aggyal és lélekkel. Ebben a kortársak nagyon sokat tudnak segíteni, mert kreatív ötleteik vannak az idő közös letöltésére.

Remélem sikerül túllendülni, hogy sikerüljön lánya álma, miközben élvezni is tudja a körülötte levő személyeket és közös élményeket.

Üdvözlettel,

Standovár Sára