Kisfiam 3 éves múlt. Baba korában semmit nem vett a szájába, mostanában viszont egyre több mindent. Rágcsálja a kabátja szélét, a pulcsiját, és az elmúlt 2 hétben már a kezeit is nyalogatja vagy a szájába tömi. Sokáig szoptattam (2 és fél éves koráig) s fokozatosan történt a leszoktatás. Azután az anyajegyeket keresgette rajtam s azt piszkálgatta, illetve apja mellbimboit próbálgatja piszkálni (ez elalvás elötti szokása). Sajnos a cumira hagytuk rászokni (csak elalváshoz), ami azóta is még megmaradt. (Kb. félévesen szokott rá, amikor már nem bírtam az éjszakázásokat, egész addig mellen aludt vissza, de amint letettem, újra felkelt, ezért "pótoltam" cumival, hogy tudjak aludni.) MI lehet az oka? Ez lenne az "orális fixáció"? Hogy tudok neki segíteni, hogy leszokjon róla? Vagy hagyjuk, hogy így legyen s majd leszokik róla magától? Vagy ebböl lesznek a késöbbi függöségek (mint evéssel kapcsolatos vagy dohányzás, ivás)?

Kedves Anyuka!

A szoptatás elhagyása, illetve a viszonylag hosszú szoptatási idő megerősítette a gyerek orális késztetéseit, a szoptatás elhagyása ezen nem változtatott, csak a szopással együtt járó kielégülés marad el. A bajok már az egészen korai időszakban jelentkezhettek, a sajátos elalvási szokások kialakulásával, folytatódtak a cumival és most a rágcsálással. Az oralitás fontossága életkori sajátosság, fixálódás akkor történik, ha valami traumatikus élmény éri a gyereket, vagy más akadályok nehezítik a továbblépést. A megoldás komplex, és nemcsak a rágcsálást, kapargatást érinti, összefügg az alvási szokásokkal, az egész viselkedéssel.

A 3 éves kor az első leválási pont a gyerek életében („tegyél le!”). A kisbabából, kisdedből kisgyerek lesz, aki egyre önállóbb, egyre inkább próbálgatja az önállóságot, saját akaratát. Kisfiuk egy „döntési pont” előtt áll, felnőjön vagy baba maradjon. Ha a felnőttség felé billen, akkor a világ érdekessége, saját hatékonyságának megélése segít abban, hogy túllendüljön az orális korszakon. Ebben a folyamatban segíthet minden, ami csábító a felnövésben. Több önállóság, több jog és kötelesség, felelősség, lehetőség. Mutassanak ilyeneket a gyereküknek, és talán a felnövés mellett dönt. Vannak gyerekek, akik valamiért a felnövekedés ellen döntenek, lélekben sokáig babák maradnak, megállnak a személyiségfejlődés egy korai szintjén, fixálódnak. Vannak szülők is, akik nehezen élik meg, hogy gyerekük egyre önállóbb, szívesebben emlékeznek arra az időszakra, amikor gyerekük még kisbaba volt, és nem volt önálló akarata (vagy nem kellett figyelembe venniük).

Ha úgy érzik, hogy nem sikerül átlendülniük ezen az időszakon, akkor forduljanak pszichológushoz, elsősorban családterapeutához (akár online is), igénybe vehetnek videotréninget is, mely segít kiválogatni azokat az eszközöket, melyek segítik a fejlődést. Szakembert a MIPSZI oldalain is találhat.

üdvözlettel

bárdos kata