Van egy 3 és fél éves fiam. Sajnos a mai napig nem beszél, csak 1-2 szót mond, ami miatt mindennap kapunk az oviban. Emellett nem szobatiszta, ami miatt meg főleg minden áldott nap reggel és délután is kapunk az oviban, mert hogy a gyereknek már rég szobatisztának kellene lennie és azonnal tegyünk valamit, mert nekik nem az a dolguk, hogy a bekakilt-bepisilt gyereket tisztába tegyék. Nagyon sokat dolgozunk rajta, hogy összejöjjön. Egy időben rá is ült a bilire, de nem pisilt vagy kakilt bele. El is dicsekedtem az oviban, hogy végre ráült a bilire, de erre megkaptuk, hogy az oké, csak náluk wc-van. Eddig tartott az öröm. A wc-re nem akar ráülni és most már a bilire sem. Sokszor annyira sír, hogy már levegőt is allig akar venni. Ha bepisil vagy bekakil, akkor szól mindig, és persze sír közben és tolja le a nadrágot, de sehogy se tudjuk rávenni, hogy a bilibe csinálja. Próbáltuk szépen, mesével. Aztán az óvónő elvárásai miatt már durván is, de semmi. Pelenkát csak este adunk rá. Mit lehetne tenni?

Kedves Gábor!

Egy közhellyel kezdem, amit nagyon fontosnak tartok: „a gyerek nem tankönyv!” Ami annyit jelent, hogy hiába szerepel a tankönyvben, hogy 3 éves kor körül alakul ki a szobatisztaság, az egyéni különbségek nagyok lehetnek. Vannak olyan funkciók a gyerek fejlődésében, amikben akár meg is előzheti korának átlagát, míg másokban le van maradva. Lehet, hogy hibátlanul, szépen beszél, verseket mond, énekel stb., míg pl. nem tud váltott lábbal felmenni a lépcsőn. Ezzel általában nincs is baj, és a különbségek előbb-utóbb kiegyenlítődnek.

Egy másik szakmai közhely, hogy 8 éves korig nem tekintjük betegségnek a szobatisztaság hiányát. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell foglalkozni vele, csak azt jelzi, hogy az egyéni fejlődés tág határok között mozoghat. A szobatisztasággal is lehetnénk ugyanolyan türelmesek, mint más funkciók fejlődésével, ha nem hajtana minket az óvoda. Ez az intézmény valóban nem türelmes a szobatisztasággal kapcsolatban, miközben nagyon sok gyerek még nem tudja teljesíteni ezt a követelményt. A szobatisztaság általában kétféle okból nem áll be:

1, a szobatisztaság biztonságos szabályozásához az idegrendszer bizonyos fejlettsége kell, az idegsejtek velősödése még nem fejeződött be, emiatt „áthallások” lehetnek a sejtek között, emiatt még nem irányítható a folyamat kellő mértékben. Az is nehezítheti a dolgot, ha a gyerek még nem érti igazán, hogy mit akarunk tőle. Még nem tudja akaratlagosan szabályozni a záróizmokat, illetve nem kapcsolja össze az ingert és a kontrollt.

2, Ha a gyerek életében valamilyen trauma következik be, akkor az a funkció sérülhet leginkább, ami még alakulóban van. Ha pl. egy 3 éves kor körüli gyerekkel történik valami, pl. nagyon megijed, elveszít valakit, akkor visszaeshet a szobatisztaság akkor is, ha már szinte teljesen beállt, vagy kialakulhat beszédzavar, dadogás. Nemegyszer a kistestvér születése vált ki visszaesést, amikor a gyerek családi szerepe és helyzete komolyan megváltozik.

A kétféle zavar keveredhet is, nem mindig egyszerű kibogozni, melyikről van szó. Általában mondható, hogy ha egy gyerek még soha nem volt szobatiszta, akkor inkább az első esetről van szó, ha visszaesik, akkor a másodikról, de ez nem feltétlenül ilyen egyszerű.

Ha a gyerek tudja, hogy mit akarunk tőle, de nem működik együtt eléggé, akkor érdemes a jutalmazásos módszert alkalmazni. Ilyen lehet pl. a naptár-módszer. Mindennap, amikor tiszta volt, beírhatja a nevét vagy jelét egy erre fenntartott naptárba. Ha még ez is nehéz, akkor akár fél napokat is lehet jutalmazni. 5 jel után jöhet valami pici ajándék. 5 pici ajándék után jöhet egy picit nagyobb. A legnagyobb jutalom, ha megtapsoljuk, ha sikerült a bilibe (WC-be) pisilni vagy kakilni, elmesélni minden családtagnak, felhívni a nagyit, és elbüszkélkedni a teljesítménnyel. Ez valóban teljesítmény, a gyerek elő sikere az önkontroll kialakulásában, tehát fontos lépés.

Érdemes megosztani a módszert az ovival is, hátha türelmesebbek lesznek.

üdvözlettel

bárdos kata