Tisztelt Szakértő!

7 éves fiú-lány ikerpár és egy 2,5 éves kisfiú anyukája vagyok! A 7 éves kisfiammal vannak problémák! Már pici korában is nehezebben kezelhető volt, mint a  testvére. De mindig "ráfogtuk" valamire viselkedését, pl. dackorszak. De ahogy egyre idősebb lett, egyre nehezebben tudjuk kezelni, főleg én, mivel én töltöm vele a legtöbb időt, mindig mindenért harcban áll velem, nagyon impulzív, hangos, feltűnően sokat beszél, sokszor értelmetlen butaságokat, csak a lényeg, hogy beszéljen. Hihetetlenül tud unatkozni, nem találja fel magát, nem tud egyedül játszani, 5 percre sem foglalja le magát. Nyáron, ha egész nap az udvaron vagyunk, nincs gond, csak házon belül nehezen viseli a korlátokat. Nehezen dolgozza fel a változásokat, pl. 4,5 éves volt, mikor házat vettünk, mamáékét, így nem volt idegen, de a mai napig nem fogadta el. Testvéreit nyúzza, ikertestvérét szinte mindenért piszkálja! Nagyon makacs, erős jellem. Ha megyünk valahova, lépésről lépésre átbeszéljük, mit várok el tőle, mert különben nem viselkedik társaságban úgy, ahogy korának megfelelő lenne! Normális, nyugodt családunk van, nincs semmi olyan az én meglátásom szerint, ami kiválthatta volna ezt a fajta viselkedést. Nagyon érzékeny, lelkis, nagy szíve van, nem verekszik, ha mérges lesz, lökdös, meg visszaszól a gyerekeknek, de ok nélkül nem kezdeményez verekedést! Kicsiket megvédi! Nem szeret rajzolni, az óvodai felmérő alapján nehezen koncentrál, figyelmét hamar elveszti, elfárad! Ezért visszatartottuk az óvodában! Most nagy szenvedés árán picit javult, kevesebbet ront, de szenved, mire megcsinál egy összetettebb feladatot! Nagyon türelmes vagyok, de kezdek belefáradni a mindennapos vitákba, és hogy 50szer meg kell kérni alapdolgokra. Eddig próbáltam hitegetni magam, hogy nincs gond! De úgy érzem, nem boldog itthon, a sok közte és köztem történő vita miatt! Félek, ha elkezdődik az iskola, még nehezebb lesz! Nem tudom, hogyan segítsek neki!? Köszönöm előre is válaszát.

Bernadett

Kedves Bernadett!

Azt tapasztalom, hogy ikergyermekekkel valahogyan sokkal nehezebb. Talán azért is, mert az, aki jobban „működik”, jobban kezelhető, mindig ott van összehasonlításképpen. Holott bármennyire egyszerre születtek, másképpen viselkednek, mást szeretnek, másképpen reagálnak a külvilágra. Ezt Ön anyaként nagyon jól meg is érezte, amikor úgy döntött, hogy a fiának még korai lenne az iskola.

Abban, hogy a hétköznapokban hogyan lehetne segíteni neki, hogyan lehet hozzá úgy viszonyulni, hogy az fejlődésére váljon, ahhoz segítséget kellene kérjen egy pszichológustól. Mert annak ellenére, hogy nagyon érzékletesen írta le, hogyan is vannak együtt, mi megy, és mi nem megy a fiának, vannak fontos körülmények, amelyeket érdemes részletesen átbeszélni, hogy megtalálják együtt a változás útját. Ilyenek pl.: Kivel van a legszorosabb kapcsolatban, milyen a viszonya az édesapjával, hogyan hat rá, hogy a lánytestvére már iskolás, milyenek a teljesítményelvárások a családban? Hogyan van a kistestvérével? Mi az, amit nagyon jól tud? Kinek az alkatát örökölte? Stb.

Keressenek segítséget a kérdések megválaszolásához, érdemes rászánni egy kis időt, és energiát!

Üdvözlettel: Majoros Andrea