Van egy 10 éves elmúlt lánygyermek. Adott az iskola. Gyermekem a jó tanulók között szerepel. Valahol pedig sokszor úgy érzem az osztályfőnöki beszélgetések során, hogy egyfajta magatartásbeli probléma merül fel esetében. Igyekszik a hangerejével gyakran felhívni magára a figyelmet. Szeretne az osztály középpontjába kerülni mindenáron. Itthon 3 gyermek közül ő a legnagyobb. Igyekszünk kb. ugyanannyi időt eltölteni velük. Mai nap felhívott sírva egy osztálytárs édesanyja, hogy az én lányom kezdeményezte, hogy szavazzanak,
közösítsék ki azt a kislányt. Mindezt úgy, hogy betegség miatt hiányoztunk, és pont ennek a kislánynak az anyukája küldte át a napi iskolai munkát. Azzal engedtem el a gyermekemet, hogy köszönje meg... Erre nem tudom, mit válaszoljak... Nem értem a saját gyermekem, hogy jut ilyen eszébe, még ha “vetélytársat“ is lát a másikban. Mit tegyek ilyen esetben? Büntessem? Közösítsük ki mi is itthon egy családi programból, hogy milyen érzés lehet? Érezze a saját bőrén? Ráadásul megjelentek a kamaszkorba lépés testi jelei...

Kedves Édesanya!

Fájdalmas látni anyaként, mikor egy gyermek csúfolódik, mást bánt, piszkál, kiközösít. Főleg akkor, ha ennek az ellenkezője a családi norma, és közben a fejül fölött lebeg a későbbi következmény is, ahol gyermeke kerülhet a viselkedése miatt kellemetlen helyzetbe, vagy akár a kiközösítettek közé.

Annak ellenére, hogy fontos képviselni, hogy mások felé kifejezett vislekedése nem helyénvaló, fontos megérteni, miért is teszi. Bármit is tenne, próbáljanak meg beszélgetni minden előítélet és megítélés nélkül: hogy is történt, milyen előzménye volt, mi miatt döntött így, kik állnak mellette, ki mit szól hozzá, hogy érezte magát közben, hogy érezhette magát a másik szereplő... szóval magát a helyzetet, de a kapcsolatokat és érzelmeket is kicsit körüljárva. Így jobban lehet őt érzékenyíteni a másik gyerek helyzetére, mintha őt is kiközösítenék a családi program során.

Ahogy a figyelemre, úgy az elismerésre is vágyik. Elképzelhető, hogy valaki fontos személy, valamilyen vezető gyerek az osztályban elvárja, hogy így tegyenek. Vagy az is lehet, hogy ezzel a viselkedéssel próbál egy hatalmi harcban felülkerekedni. Akkor lehet ez is beszélgetési alap, hogy vezetői szerepeken ötleteljenek: milyen viselkedéssel érheti el, hogy fontos tagja legyen a közösségnek. Emögött lehet egy olyan is, hogy a családban lévő, testvérek között megjelenő hatalmi harc tükröződik az iskolában is. A családban való kiközösítés emiatt sem annyira praktikus “lecke”. Felerősíti a testvérek közötti rivalizációt. Ha otthon azt éli meg, hogy ő veszített valami helyzetben, az iskolában ki tudja fejezni egy nála kiszolgáltatottabb, gyengébb gyerek felé, hogy felül tud kerekedni. Inkább otthon is a jó megoldásokat, az együttműködést, a konfliktusok építő kifejezését érdemes gyakorolni.

Üdvözlettel

Standovár Sára