Egy barátnőmnek szeretnék segíteni, aki szerintem depressziós. Már évek óta ebben az állapotban van, mindig ugyanazt a pár dolgot ismételgeti. Elmondása alapján kimerült, nincs kedve semmihez, semmi energiája, fáradt, nincs semmi öröme az életben, nem érdekli semmi, ha egyedül marad, nem tudja lekötni magát, nem tudja, mihez kezdjen magával és az életével, nincs semmi önbizalma, önbecsülése, nem tudja, kinek higgyen stb. és minden nap csak egy szenvedés. Azt mondja, nincsenek céljai egyáltalán.
Nagyon sajnálom őt, de sokszor nem is értem, amit mond. Azt látom, hogy már semmi mással nem tud foglalkozni, csak ezekkel a gondolatokkal, így el is hiszem, hogy egyre borúsabban lát mindent. Mivel nem tudja, mihez kezdjen, ezért takarít, jelenleg éppen külföldön.
Hazajönni nem igazán akar, mert nem tudja, itthon is mihez kezdene, illetve idegennek érzi magát sokszor családi körben is. Egyre kevesebb emberrel beszél, mert ahogy mondja, más témája már nincs. Nagyon rossz érzés, mikor sírva felhív, de igazán segíteni nem tudok.
Nem tudom, mit kéne mondanom. Mi az, amivel jót teszek, és mivel ártok inkább? Gyakran mondja, hogy rendesen megfogalmazni sem tudja a problémáját. Illetve úgy érzi, hogy mindenki csak közli vele, hogy igen, depressziós, de hogy hogyan oldja meg a gondokat, hogyan induljon el legalább, abban senki sem segít. Ön mit javasolna, ilyen esetben mit lehet mondani? Győzzem meg, hogy jöjjön haza? Milyen kezelési mód lehet célravezető ezekben az esetekben?
Köszönöm a válaszát!

Kedves Hölgyem!

Borzasztóan nehéz látni, amikor egy hozzánk közel álló szenved. Emellett a depressziós ember sajátos módon mozgatja meg a környezetét, cselekvésre sarkallva őket. Mintha barátnőjénél is hasonlót látnánk: a környezet próbál segíteni, ő pedig a megoldást várja. Így talán a megoldás kulcsa is ezen gondolatmenet keretében lesz érthető: visszaadni a kontrollt a barátnője kezébe. Azt nem lehet a barátnője helyett kitalálni, hogy hogyan élje az életét, azt viszont vissza lehet neki jelezni, hogy látja rajta, hogy baj van, és szakember segítsége nélkül ez nem fog változni. Bár barátként nagyon szeretnénk segíteni, sajnos el kell fogadni, hogy ez szakember-kompetencia. Ugyanúgy, ha eltörte volna a barátnője a kezét, orvoshoz irányítaná őt. A depresszió is betegség, amit legjobb szándékunk ellenére sem tudunk barátként kezelni. Ha már eljutott szakemberhez, a megfelelő kezelési módot ő fogja tudni eldönteni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka