Kb. 20-szor költöztem, először hétévenként, később kicsit gyakrabban. Mindig úgy éreztem, hogy az aktuális helyen csapdába estem. Most is úgy érzem. A problémám az, hogy most már - 66 éves vagyok - úgy érzem, nincs elég erőm a változtatásra, és a családom is notórius költözködőnek tart, nem értik, hogy miről van szó. Nincs helyem, ill. nem találom a helyem. Miért van ez? Lehet-e segíteni? 66 éves elvált nő vagyok, 30 éve egyedül próbálom megállni a helyem, két felnőtt gyermekem van - fiú és lány -, három unokám. Szeretnék segítséget kapni.
Hirdetés
Miért választom mindig a problémamegoldásra a költözködést?
Kedves Kérdező!
A szinte kényszeressé váló költözés minden bizonnyal azt mutatja, hogy feloldatlan problémával küzd. Próbál ellene tenni, de a stratégiái beszűkültek, így újra és újra ismétli a korábban bevált (vagy annak tűnő) megoldást. Ezzel azonban ördögi körbe kergeti önmagát: a valódi probléma nem apad, ugyanakkor az ereje igen. Véleményem szerint érdemes pszichológus szakembert vagy trénert felkeresni, aki segít a probléma feltárásában, és abban, hogy valóban hatékony megoldást találhasson.
Üdvözlettel:
Herceg Attila
2025-02

Éves előfizetés
Következő szám megjelenése: 2025-08-21
Befizetési határidő: 2025-08-06
nap
|
óra
|
perc
|
mp

Hirdetés
Ezeket olvastad már?

Éljünk az élet napos oldalán!
Az életközépi válság újragondolása 2.
Amint cikkünk első részében fogalmaztunk, sok olyan szempont van, amit átgondolva lehetőséget adhatunk magunknak arra, hogy kellő muníciót rakjunk ...

Apák és lányaik
A személyiség fejlődésével, a szocializációs készségekkel foglalkozó írásokban az anya-gyerek, illetve az apa-fiú kapcsolatok mellett méltatlanul ...

„Szívből utállak ❤️”
Az emojinyelv, a digitális gyűlölet és a kamaszok elveszett empátiája
A digitális kommunikáció korában már nem kiabálunk, csak küldünk egy emojit. Ezek az apró vizuális jelek – színesek, egyszerűek, sokszor játékosak – ...
Hirdetés