Szeretnék segítséget kérni, mert szerintem túl érzékeny vagyok. Internetes társkeresőn pár napja megismerkedtem egy lánnyal. Nagyon megvolt az összhang. Első pár napban ismerkedő jellegű beszélgetés ment, viszont a harmadik napra már úgy beszélgettünk, mintha már egy ideje járnánk, ő is szíveket küldött, én is, és elhittem, hogy ebből lehet valami. Megnyiltam neki, a gyerekkoromról beszéltem, és hogy iszonyatosan szeretethiányos vagyok - szerintem ez megijesztette őt. Utána közölte, hogy biztos majd fog szeretni stb. Én nagyon célratörő vagyok, ezért a pár napos beszélgetés után rákérdeztem, hogy ennek van-e értelme és hogy tudna-e szeretni? Mondta, hogy nem és ezt azzal indokolta, hogy ő nem tud szeretni, kiölték belőle stb. Ő ezzel engem akart védeni, úgy érzem, pedig nem kéne, szívesebben hallanám azt, hogy őt ez megijeszti, vagy akár egy olyat is, hogy ez nem fog menni, mert akkor tudom, hogy velem van a baj. Nem tudom, hogy hogy tudnék úgy közledni egy lányhoz, hogy felé-feléjük ne mutassak érzelmeket, mert ezt hallom mindenkitől, hogy legyek bunkó, ne írjak neki stb., de istenem, ha érdekel és szeretném szeretni, akkor ettől miért zárkózik el? Mert mellette azt olvasom/hallom minden lánytól, hogy őt nem szeretik eléggé, de mégis szereti azt, ha semmibe sem veszik. Nem értem. Előre is köszönöm a
válaszát.

Kedves Dominik!

Azt gondolom, hogy amit leírt, az nem feltétlenül túlérzékenység. Egy hosszú távú kapcsolatban fontosak ezek az értékek, amiket leírt: szeretet adni, kapni, megnyílni, a másikkal tisztelettel beszélni. Minden más sok fájdalommal jár, vagy nem hosszú távú. Így célratörő viselkedését megértem: nem akarja olyan személyre szánni az idejét, aki ezt nem veszi komolyan. Pozitív, hogy tudja, mire vágyik, és őszinte, hogy ezt ki is fejezi. Ezekkel önmagában nincsen gond. Két dolog azonban feltűnt nekem a kérdése kapcsán.

Az egyik az, hogy a története alapján úgy tűnik, mintha nagyon könnyen elköteleződne. Mármint hamar arra jut, hogy érzelmileg közel enged valakit. Ez rizikós két irányból is. Az egyiket meg is fogalmazta: talán a másik fél még nincs felkészülve rá. Talán tényleg csak nehezebben szeret, nehezebben nyílik, és idő kell neki. A másik lehetőség, hogy megbántják. Hiszen ha megnyílt, akkor sebezhetővé tette önmagát, és mélyebb nyomot tud hagyni a másik fél. Ezek azt jelentik, hogy a korai megnyílással könnyen lehet, hogy olyan nőt is elenged, akinek egyébként tényleg volna nyitottsága Ön felé, csak esetleg más tempóban. De még itt sincs veszve a dolog! Ha ezt a másik fél kifejezi, akkor lehet rá reagálni, várni, visszalépni. Itt jön a másik dolog, ami feltűnt: abból indul ki, hogy Önnel van a gond. Nehéz úgy önmagát megszerettetni mással, ha közben nehezen fogadja el önmagát. Egy helyzetben, ahol két fél mégsem jön ki úgy, ahogy elsőre tűnt, vagy nem jól alakul a kapcsolat, az két emberen múlik, illetve azon, hogy további helyzeteket együtt hogyan oldanak meg. Nehéz őszintén és nyíltan kapcsolódni egy olyan emberhez, aki magát okolja, magát lekicsinyli. Talán ezért lehet, hogy néha a nők vonzódnak azokhoz a férfiak hoz, akik lenézik őket, mert azok a férfiak magukat tisztelik, vagy legalábbis nagyon határozottan állnak ki maguk mellett. Persze - ahogy említettem -, ez nem garancia egy hosszútávú kapcsolatra, de ezt a tulajdonságot érdemes lehet ellesni tőlük.

Összegezve azt tartom fontosnak, hogy lépésről lépésre haladjon egy kapcsolatban. Nem kell rögtön házasságot belelátni egy szivecskébe. Talán az csak egy enyhébb jelzés arra, hogy a másik fél nyitott. Az elköteleződésnek is megvan a helye és ideje. Ha túl hamar jön, a másik még nincs egy szinten Önnel. Illetve az önelfogadás is fontos, hogy a szeretet megélése ne csak a másik féltől jöjjön, hanem egyedül is teljesnek, értékesnek élje meg magát. Különben a szeretet keresése elvárássá, feladattá, vagy akár teherré is válhat. Még akkor is, ha egyébként jól indult az ismerkedés, és lehetne is belőle fejlődő kapcsolat.

Üdv, S. Sára