Kisgyermekem krónikus beteg, ami életminöségében nagyban korlátozza. Szülőként és orvosként ezt nem tudom elfogadni... azt hogy beteg, nem élhet teljes életet. Funkcionális
ok van a háttérben, amit operálni sem lehet. Dühöt és igazságtalanságot érzek, hogy miért pont őneki kell betegnek lennie, semmiröl nem tehet és kicsiként is már olyan sokat szenvedett... Nem tudok belenyugodni, hogy orvosként mégis laikusnak érzem magam, mert más szakterületen dolgozom. Senkit nem okolok, de bánt, hogy mások, akik talán nem is akartak gyermeket, egészséges csecsemöknek adnak életet. Nekem miért nem adatott ez meg? Lehet ezen javítani valamit?

Kedves Szülő!

Nehezen kezdem a választ, sokat keresgélem a megfelelő szavakat. Minden bizonnyal az élet egyik legnagyobb kihívása az, amikor egy beteg gyermek születik a családba. Annyi negatív érzést kell elfogadni, annyi sajátos nehézséget megoldani, és sokszor teljesen kilátástalannak tűnik a helyzet… aki önmaga egészséges, és szerencsésen egészséges gyermeket is nevel, rengeteg ilyen és ehhez hasonló kérdéssel nem kénytelen szembesülni.

Néhány konkrétum hiányzik a leveléből ahhoz, hogy kicsit pontosabban tudjak reagálni (pl. hogy milyen betegségről van szó, milyen a prognózis, stb.), ezért csak annyit hangsúlyozok, hogy azt tartom: lehet javítani. Ehhez pedig először az elfogadáson keresztül vezet az út, amihez először elkerülhetetlen elgyászolni mindazt a fantáziát, elvárást, vágyat, amik az Ön elképzelt egészséges gyermekéről, a vele való kapcsolatról szólnak. Megbékélni azzal, hogy az élet, a világ nem olyan módon igazságos, ahogy a mi kultúránkban, tudomány-alapú nyugati értékrendünkben magunktól és másoktól elvárjuk. Pozitív továbblépést segítő saját válaszokat találni olyan kérdésekre, amelyekre objektív válasz talán nem is létezik. Ha ezen túljut, elkezdhet majd átkeretezni sok-sok mindent, meglátni a gátak helyett a lehetőségeket, amik mégiscsak adottak; illetve, megteremteni olyan utakat, amiken Ön, Önök előtt még senki se járt.

Jó lenne, ha találna olyan kapaszkodót, ami megtartja Önt, segít megbirkózni az érzelmi (és bizonyára gyakorlati) nehézségekkel. Egy közösséget például, ahol hasonló helyzetben lévő sorstársak példájából meríthet, meríthetnek erőt. Sok krónikus betegségcsoporttal kapcsolatban működnek szülő-, ill. önismereti csoportok, de ezzel a problémával egyéni terápiás segítséget is bátran igénybe vehet. Jó szívvel ajánlom Irving Yalom Egzisztenciális pszichoterápia c. könyvét.

Kívánom, hogy találják meg a boldogságot – így is, most is. 

Üdvözlettel

Simon Sarolta