Fiam most lesz 4 éves és most kezdte 2 hete az óvodát. Testvére nincs, előtte közösségbe nem járt. Jelenleg a beszoktatás folyik. Fiam elég érzékeny típus. Az történt, hogy egy csoporttársa, egy kislány olyanokat mondott neki, hogy meg fog halni, én sosem megyek érte, és a rokon unokatestvér kisfiú apukája, aki szintén a mi csoportunkba jár, meg fogja vágni késsel!!!!! Fiam nagyon megijedt és azóta is fél... amikor meglátta jönni apukát a fiáért, megnyugtathatatlan sírás jött rá. Annyira félt, hogy őt jött bántani!!! Beszélünk itthon erről, konkrétan azt mondtam neki, hogy meg akart félemlíteni a kislány, és elhiszem, hogy nagyon fél. Higgye el, hogy nem vinném oda, ha ilyen veszélynek lenne kitéve, és az óvónénik sem engednék bántani. Illetve, hogy ez nagyon durva, amit mondott és sajnos vannak ilyenek, akik így próbálnak megijeszteni másokat. Elég szörnyű, hogy az óvoda kiscsoportjában már ilyenekkel kell szembenézni. Abban kérném a tanácsát, hogy hogyan erősítsem meg benne, vagy hogyan erősítsem meg ő magát, hogy ne tudjanak hatni rá????? Illetve tanácsát, miért pont az én fiamat szúrhatta ki? Állítólag csak neki mondott ilyet! Köszönöm a segítségét:  Viktória

Kedves Viktória!

Számomra a történet eléggé furcsa és elgondolkodtató, hogy egy 3-4 éves kisgyerek ilyen történettel traumatizálja a társát. És még ismeri is a rokon unokatestvér apukáját. A válaszomban a megérzésemre hagyatkozom. Nem a történést akarom kétségbe vonni, hanem azt az érzésemet szeretném megosztani, hogy a kisfia általános félelme az óvodától akkora, hogy fel tud nagyítani a fantáziájában közléseket. És valóságként éli meg. Mert minden olyan gyereknek, aki először került közösségbe, és előtte nem nagyon volt távol az anyukájától, az egész környezet nagyon félelmetes és sokkoló. A legelső félelme az, hogy mi lesz, ha az anyukája nem jön érte. A következő, hogy ott valami baj éri, és nincs ott anyu, aki megvédené. Akkor tud neki igazán segíteni, ha indulatok nélkül megpróbálja körbejárni a történteket – közben fontos, hogy komolyan vegye a gyermeke által mondottak tartalmát, mert érzelmileg benne ilyen erős a történtek hatása, bármi is volt. Beszéljen az óvónőkkel, kérdezzen rá, hogy ők milyennek látják a kisfia viselkedését, és ennek a másik gyereknek a viselkedését. Tudják az óvónők is bátorítani és erősíteni. Ha ismerős ez az apa, akitől annyira fél, akkor próbálják meg elhívni őket egy látogatásra, a megszokott, biztonságos otthoni közegbe, hogy lássa a fia, nem érheti baj.

Nagyon lényeges hasonló esetekben, hogy ne úgy közelítsünk, hogy a gyermekünk mondandójának felnőtt logika szerinti igazságtartalmát firtassuk, hanem azt az érzelmi állapotot próbáljuk megérteni, amiben a gyermekünk által mondottak felötlenek. És ezekre az érzelmi állapotokra próbáljunk reflektálni. Miközben a felnőtt világban azért megpróbáljuk kideríteni, hogy mi is történhetett. A gyerekek a maguk gyermeki logikájával érzelmek hatására félelmetessé tudnak tenni fantáziában is hétköznapi történéseket. Ezt azért fontos tudni, mert ha így van, akkor látható, hogy a kislány nem olyan megátalkodott, mint az elsőre tűnik. Nem gyártunk egy 3-4 évesből agresszort. És maga sem ellenségként fog tekinteni rá, mint aki az egész családi nyugalmukat romba döntötte.

Az én-védelemben előrejutni akkor fog tudni a gyermeke, ha egyre önállóbb lesz, egyre több helyzetben tud egyedül helytállni. Ha eddig nagyon szorosan voltak együtt, akkor ez mindkettejük számára nagyon nehéz lehet. Azt javaslom, hogy ha nem szűnik ez a szorongás, akkor mindenképpen keressenek meg egy pszichológust, pontosan azért, amire a kérdése is vonatkozik: hogy segítséget kaphasson abban, hogyan tudja csökkenteni a kisfia - és úgy gondolom, a saját maga aggodalmát.

Lehet, hogy a válaszom nem feltétlenül az, amire számított, de ezekben a válaszokban – mivel szűkösek a megosztott információk a kérdésekben és visszakérdezni sem tudok – általában a megérzéseimre szoktam hagyatkozni. Fenntartva a tévedés jogát.

Üdvözlettel: Majoros Andrea