24 éves nő vagyok. Pár hónapja észrevettem, hogy beképzelek magamnak dolgokat. Nem tudom, minek hívják őket, talán kényszeres gondolatok. Pl. amitől nagyon félek (mert láttam egy horrorfilmben): mindig elképzelem, hogy ha egyedül vagyok a lakásban, jelen van. Aztán sokszor nem merek emiatt a házba bemenni és inkább kint maradok a teraszon, és csak pár óra múlva tudok lenyugodni és visszamenni.

Pár hónapja hangulatingadozásaim vannak. Egyik nap, mikor esik az eső, nagyon depressziós vagyok, másik nap pedig sokkal jobban. Aztán időjárástól függetlenül is változik a hangulatom. Van, hogy egy nap többször is. Egyszer jobban vagyok, egyszer pedig nagyon lent. Szintén van, hogy amikor belépek a fürdőszobába, azt képzelem, hogy fekszem a fürdőkádban, kilóg az egyik kezem és csurog belőle a vér. De én nem akarok öngyilkos lenni, és soha nem okoznék magamnak fájdalmat.

Továbbá súlyos figyelemzavarom is van: nem tudok koncentrálni és hamar elfelejtek dolgokat.

Mégis mi történik velem? Ez milyen betegségre utalhat?

Kedves Evelin!

Mindenekelőtt ismét le kell szögeznem, hogy virtuálisan, vagyis a kliens ismerete nélkül, pusztán néhány sor alapján nem diagnosztizálunk – ez meglehetősen nagy dőreség, és hatalmas szakmai hiba lenne a részünkről.
A kórismék meghatározását kizárólag képzett szakember végezheti, ám ezek az információk számára sem lennének elégségesek. Ahhoz, hogy kiindulási pontot találjunk, és ki tudjuk jelölni a helyes irányt, szigorú szabályok szerint kell eljárni.

Azt rendkívül helyesen teszi, ha megfigyeli a saját érzésvilágát, az esetleges változásokat, ingadozásokat, netán szélsőségeket. Arra biztatom, ezekről bátran készítsen feljegyzéseket, vezessen naplót.
Amennyiben úgy érzi, hogy a megfigyelt érzései nem igazodnak az éppen aktuális állapotához, környezetéhez, vagy azt tapasztalja, hogy a kellemetlen érzések, gondolatok elhatalmasodnak, és egyre zavaróbbá, akadályozóbbá válnak, érdemes felkeresnie egy szakembert. A feljegyzések ekkor nagy segítséget fognak jelenteni, hiszen ahhoz, hogy a szakember megfelelő segítséget tudjon nyújtani, fontos tudnia, hogy a problémák mennyi ideje és jellemzően milyen hosszan állnak fenn.

Fontos, hogy a feljegyzések során kerülje önmaga skatulyázását, tehát ne úgy közelítse meg saját érzéseit, hogy azokat valamilyen kategóriába (mint a levélben említett kényszergondolatok, hangulatingadozások, figyelemzavar, stb.) sorolja. Koncentráljon az érzésre, legyen tényszerű. Pl. örömöt él át, csalódott, levert, és így tovább.

Ha szeretne segítséget kérni, bátran böngésszen a http://mipszi.hu/pszichologuskereso link alatt, ahol számos kiváló szakembert talál.

Üdvözlettel:
Herceg Attila