A kislányom 2,5 éves, vér szerinti apukája csak a születésekor látta. 9 hónapja tart egy kapcsolatom, a kislány barátsággal elfogadta a páromat. Hol a keresztnevén, hol apának szólította. Nem voltak sűrűek a találkozások, hetente pár órásak. A
kapcsolat úgy tűnik, nem fog működni közöttünk - kérdésem lenne, hogy mennyire viseli meg ebben a korban a kislányt a kapcsolat megszűnése? Nem tudom, ebben az esetben mennyire játszik fontos szerepet az egyéb környezet, gondolok itt arra, hogy nagy családban élünk, nagyszülők, testvér és családja. A kapcsolat mindenkivel nagyon jó, szeretetteljes a környezet.

Kedves Kati!

Nehéz megjósolni, hogyan fogja érinteni kislányát az elválás. Bár úgy érzem, próbálja a helyzet súlyát olyan gondolatokkal csökkenteni, hogy keveset találkoztak, illetve nagy a védőháló a kislány körül. Ezek természetesen nagy erőforrások, de ha a kislány kötődött (márpedig minden jel erre utal) a párjához, akkor az elválás is nyomot hagyhat. Ezt nem tudjuk elkerülni, de a hatását tudjuk csökkenteni. Fontosnak tartom, hogy beszéljenek a kislánnyal, mondják el neki, hogy az életük változni fog, és valahogy engedjék meg neki, hogy elbúcsúzzon. Válaszoljanak őszintén, de az ő szintjén a kérdéseire. Természetesen nem szabad erőltetni semmit, csak ami jólesik neki. A titkolózást, vagy a búcsú elhallgatását, bagatellizálását viszont kimondottan károsnak tartom. A gyerekeknek kiváló szenzoraik vannak, és érzik, ha valami változás, probléma van. Emellett, ha a bizalmi személy nem azt kommunikálja, amit ők maguk is éreznek, csak a feszültségük és szorongásuk nő. Hiszen nem értik, hogy miért nem azt mondja a szülő, amit ők maguk is éreznek. Emellett a kimondott, megfogalmazott nehézség sokkal könnyebben kezelhető, hiszen megfoghatóvá válik.

Jóslatokba nem tudok bocsátkozni, viszont a helyzet kezelésével kapcsoltban a fentieket fontosnak tartom, és mindenképp kerülném az olyan “kegyes hazugságokat”, amikor utazásra vagy egyéb okokra fogják a szülők a másik hiányát.

Üdvözlettel,

Kovács Réka