Kedves Szakértő!

Én a saját problémámmal szeretnék Önhöz fordulni! 12 éves vagyok, és a szüleim elváltak. Én apukámnál lakom az öcsémmel, anyukámnál a nővérem és még 2 testvérem lakik. Kb. 6-7 éve apukám elvette a világon található talán leggonoszabb és legkétszínínűbb nőt, aki valaha létezett. Van egy mostohalánya, akivel állandóan kivételezik. Régebben, amikor még kicsik voltunk, fizikailag is bántalmazott minket, mára viszont csak engem bánt, de engem megállás nélkül. Bármit csinálok, az neki mindig rossz: ha nem mozdulok ki, akkor egész nap csak meresztem a seggem, ha viszont mennék apukámmal dolgozni, akkor nem mehetek, mert hogy ne akarjak kibújni a házimunka alól. Nagyon sokszor megfenyegetett, depressziós és kleptomániás voltam/vagyok miatta. Komoly matematikai problémáim vannak, és csak az olyan dolgokban vagyok tehetséges, mint a rajz (pályázatokra szoktak küldeni), amivel - az ő bevallása szerint -  semmire nem fogok menni az életben. Napi szinten - és ha csak lelkileg is - bántalmaz engem, és az apám ebből semmit nem veszészre. Amíg bent van a házban, addig nem szól hozzánk, de amint az apám kilép a házból, megragadja az alkalmat, és bánt engem. Egyszer (10 éves koromban) meg kartam szökni otthonról, de -19 fok volt, úgyhogy kb. 3 km után megfordultam. Ja, egyébként nekem még betegen is iskolába kell mennem, volt hogy 41,3 fokos lázzal mentem be. Most is meg akarok szökni (júliusban), csak a nővérem azt mondta, hogy ha bármilyen hülyeséget is csinálok, felpofoz.

Kedves 12 éves kislány!

Nagyon fájdalmas és bonyolult a helyzet, amit leírsz, biztos vagyok benne, hogy rendkívül nehéz mindezt végigélned, elviselned! De kérlek, gondoljuk ezt végig kicsit higgadtan - talán kérhetlek erre, hiszen nagyonis "felnőttesen, nagylányosan" megkerestél a problémáiddal.

Először is: a gyermekek érzelmi, fizikai elhanyagolását, bántalmazását a törvény bünteti, ezek olyan dolgok, amik egyetlen gyermekkel sem történhetnek meg, de ha mégis, akkor azonnal meg kell szüntetni ennek a lehetőségét, és a felelős(öke)t felelősségre kell vonni. Bárki, aki ilyet lát, hall, észlel, köteles jelezni a gyermekvédelem felé, és haladéktalanul segítséget kérni a gyermek azonnali biztonságba helyezésében, a veszélyeztetés megszüntetésében. Esetedben: (vélhetően) édesapád a Te törvényes képviselőd, de édesanyádnak (akivel gondolom, remélem, valamilyen gyakorisággal találkozol, bár erről, illetve az ő szerepéről, kapcsolatotokról említést se teszel) ugyanúgy felelőssége a Te biztonságos fejlődésedet garantálni. Úgyhogy amit tenned kell, az az, hogy valamelyiküknek egyértelműen, világosan elmondod, hogy mi történik veled, pontosan mi az, ami bánt. Ha ők nem hallgatnak meg, és továbbra sem történik érdemi változás, magad is jelentkezhetsz a területileg illetékes Család- és Gyermekjóléti Központnál, illetve bármilyen gyermekintézményben (pl. iskola, Pedagógiai Szakszolgálat) jelezheted, hogy baj van. Az ott dolgozó szakemberek (pedagógusok, szociális munkások, pszichológusok) kötelessége, hogy haladéktalanul kivizsgálják a helyzetedet, kiderítsék, hogy hogyan lehetne segíteni. Sok minden szóba jöhet, a családterápiától a pszichológiai tanácsadáson át akár a lakóhelyed, törvényes képviselőd megváltoztatásáig.

Jól tudod, hogy a szökés nem megoldás, ráadásul még rettentő veszélyes is! Bár a benned dúló tehetetlenség, kiszolgáltatottság, dac, sőt, egyfajta elvágyódás és még bosszúvágy is erre késztet téged. De magaddal teszel elsősorban nagyon rosszat, ha ezt az utat választod! Érdemes lenne egy olyan felnőttnek (akár tanárodnak, barátnőd anyukájának...) elmondani a nehézségeidet, akiben megbízol, aki tud személyesen is támogatni abban, hogy merre indulj. Látom, hogy nagyonis van benned kezdeményezőkészség: remélem, fogod tudni a jó irányban használni!

Üdvözöl

Simon Sarolta