Az lenne a kérdésem, a pedagógusnak milyen etikai korlátai vannak a gyermekek magáneletevel, családi életével  kapcsolatban? Én is pedagógus vagyok és aggályaim vannak egy bizonyos (munkámmal összefüggő) feladat ellátásával. Nem tudom az álláspontomat megvédeni, miért nem szeretnék egy (több) dolgot megtenni. Rákerestem egy etikai kódexre, de vagy csak tervezetet találtam, vagy csak általánosságokat. Konkrétan mennyire kérdezhet bele a pedagógus és mennyire kérheti a gyerektől, mi a helyzet vele otthon, bántalmazzák-e és egyéb témák, mint drog, szexualitás... sorolhatnám. Osztályfőnöki óra kereteiben meddig mehet el? Van ennek valahol egy etikai kódexe vagy  bármi írott szabálya? Érzékem van hozzá, de másokkal szemben csak így tudnám megvédeni az álláspontomat  Köszönöm szépen!

Kedves Kérdező!

Teljesen jogosak felvetései, és a pedagógus szerepkör határtapogatásai-határátlépései kapcsán olyan kérdéskört feszeget, mellyel kapcsolatban valószínüleg minden pedagógusnak és szülőnek van saját élménye. Mivel a pedagógusokat érintő szabályzást nem ismerem, csak a saját gondolataimat tudom megosztani. Hivatalos állásfoglalást a Pedagógiai Szakszolgálatnál lenne érdemes kérni, az iskolapszichológus pedig a konkrét esettel kapcsolatos teendők mérlegelésében segíthet.

Saját praxisomban egyébként én úgy látom, hogy a szerephatárokat illető formális szabályozáson túl sok múlik az intézmény, illetve a konkrét pedagógusok által megteremtett érzelmi klímán, vagyis hogy mennyire sikerül olyan bizalomteli légkört kialakítani, ahol akár a családot érintő szenzitív információk is gazdát cserélhetnek. Tapasztalatom szerint ha ez az alaplégkör nem harmonikus, akkor a szülők bármely a családi életre vonatkozó kérdést hajlamosak tolakodónak tekinteni. Mivel a bántalmazás, veszélyeztetés, szerhasználat témái kapcsán a pedagógusnak valóban van jelentési kötelezettsége, az érintett családok érthetően nem a segítség esetleges forrásának tekintik a gyerekkel akár bizalmas kapcsolatba kerülő pedagógust, hanem a hivatalos intézkedésektől való félelem uralja a viszonyt. A családi háttér ismerete azonban nemcsak a veszélyeztető körülmények szűrését könnyítené meg, de a segítené a toleranciára, tapintatra nevelést, az eltérő életstílusok, családstruktúrák elfogadását is az osztályközösségben.

Mivel nagyon érzékeny terepen mozog a pedagógus, én a következő szempontokat ajánlanám a családokkal való gyüttműködés során – illetve a fenti témákat sokszor kifejezetten felszínre hozó erkölcstan óravezetése során:

̶            Mértéktartás – ne a személyes kiváncsiság legyen a fő motiváció a családokról való információszerzés kapcsán

̶            Ítélkezésmentes, elfogadó attitüd – sokkal könnyebb lenne a bizalomteli légkör kialakítása, ha egyetlen család sem találkozna a körülményeiket érintő ítélkezéssel, az információkkal való visszaéléssel

̶            Kompetencia határok ismerete – nem az óvodapedagógus vagy tanító feladata például csoporthelyzetben családrajzot rajzoltatni a gyerekekkel, vagy pszichológiai mélyinterjút felvenni a szülőkkel. Akkor sem, ha épp most tanulta a módszert egy továbbképzésen. Ide kapcsolódik a társszakmák ismerete, indokolt esetben a gyermekvédelmis kolléga, az iskolapszichológus, védőnő, az iskolaorvos bevonása.

̶            Korrekt tájékoztatás, nyílt kommunikáció – a fedett információtovábbítás a bizalmatlanság melegágya. Érdemes nyíltan kérdezni és tájékoztatni a szülőket kérdéseink céljáról, esetleg következményeiről. Mihelyt nem támadó, hanem segítő szándékot kapcsolnak munkánkhoz, könnyebben boldogulunk.

Üdvözlettel – Kiss Kinga