Kedves Kinga! Kisfiam kétéves volt, amikor az édesapjától eljöttünk. Hosszú vívódás után döntöttem így - neki a legfontosabb a munka és a pénz volt, minek következtében elviselhetetlenné vált az anyagiassága, kapzsisága már az én családommal szemben is. Sajnos nem volt szép válásunk, nem igazán egyeztünk, perek, rendőrségi ügy stb, elég sok mindent tettek ellenem. Ennek ellenére majdnem 3 évig viszonylag rendszeresen eljött a kisfiúért, én engedtem is (bár volt, hogy 2 hónap kimaradt), igaz, hogy legtöbbet a nagyszülőknél hagyta. A mama fürdette este, a tatával aludt, míg ő hazament aludni az ő házába. Igazi kapcsolat nem alakult ki a gyermek és az apa között az együttélésünk alatt sem, de utána sem annyira törekedett. A gyerekkel szemben is furcsán viselkedett, nem hozhatta haza a tőlük kapott Mikulás-csomagot és az ajándékokat, még megmutatni sem, pedig visszavitte volna legközelebb. Ez idő alatt a kisfiú megismert ott jó néhány hölgyeményt édesapja által, végül kb. 2 éve lett egy komolyabb kapcsolata egy nővel, akinek 2 kamaszgyereke van. Ekkor 5 éves volt a fiam, velük kb. 5-6 alkalommal találkozott, de itt jöttek a kisebb-nagyobb szünetek. Egy nyáron többször mentek kirándulni, nyaralni, ide-oda, csak a kisfiúért elfelejtettek jönni. A 3 évi különélésünk alatt nekem is lett egy párom, neki nincs gyereke. Összeházasodtunk és 2013. okóberében született egy kislányunk. Ekkor történt, hogy a kisfiam nem akart menni az édesapjához. Kértem őt, hogy legyen vele türelmes, hisz ez egy átmeneti állapot, új dolog jött az életébe stb., majd biztos fog menni hozzá. Az ezt követő 3 hónapban még ötször-hatszor felhívta, de mivel pl. karácsonykor sem akart menni a kisfiú, ezért ajándékot sem kapott tőle, de még a nagyszülőktől sem. Gondoltunk a testvérféltékenységre is, viszont ez sem volt indok, mert több barátunkhoz elment egy hétvégére, ott aludt és mi itthon voltunk a kicsivel. Jelenlegi helyzetünk az, hogy másfél éve volt nála utoljára. Egyáltalán nem emlegeti, utál róla beszélni, ha én szóba is hozom, és akkor is a keresztnevén említi meg az apját. Indoklásul azt mondta,hogy nem szereti, hogy ott van az új hölgy a két nagy gyerekével, valamint haragszik,hogy becsapta párszor őt (nem jött érte), és azt is mondta, hogy "ha olyan lenne, mint az itteni apukám, akkor mennék". Az apja, mivel párszor visszautasította a gyermek, úgy viselkedik ő is, mint egy dacos kisgyerek, nem keresi egyáltalán 1 éve. Nem hív engem se, nem érdeklődik felőle, háromszor összefutott véletlenül a férjemmel, de meg sem kérdezte, hogy hogy van a kisfia vagy bármit. A férjemet apának szólítja magától, már a kislány megszületése előtt is, és jó kapcsolatuk van. Őszintén: számunkra ez így kényelmes, mert tényleg olyanok vagyunk, mint egy igazi család, akik nem régóta ismernek, azt hitték, hogy a férjem az édesapja. Nincs kizökkentve a gyermek, nincs versengés stb. A kérdésem az lenne, mi az én feladatom, mennyire emlegessem, beszéljek az édesapjáról és erőltessem, hogy menjen hozzá??? Első osztályos tanuló, nincs vele probléma (egy másik kisfiúval van, aki hasonló helyzetű, ezért kezdtem agyalni), de én féltem őt, nem szeretném, hogy a későbbiekben baja legyen, s ennek nyoma maradjon. Pár napja, amikor emlegettem neki, s mivel nem szeret róla beszélni, akkor így rázott le, hogy "szólok, ha majd akarok menni". Más lenne a helyzet, ha az apa keresné, jönne, hívná, akkor talán jobban rá tudnám beszélni, de így mire beszéljem rá? Nekem kellene szólni az apának és a nagyszülőknek, hogy van egy (!) unokájuk? Nem tudom, hogy mit érezhet a gyermek és mit kellene tennem? Előre is köszönöm a válaszát! Köszönettel: egy 7 éves fiú aggódó édesanyja

Kedves Magdolna!

Két szempontból érdemes végiggondolni, mi lenne a jó stratégia a volt férjével kapcsolatban. Először is érdemes volna egy ügyvéddel végiggondolni, hogy a hajdani zűrös válás során kialakított látogatási rend mire kötelezi Önt. Jogilag valószínűleg csak annyi kérhető számon Öntől, hogy tegye lehetővé az apai láthatást, ennek az elmondottak alapján eleget is tett azzal, hogy nem hátráltatta a találkozásokat – ezzel együtt ügyvédi segítséggel lehetne megbizonyosodni arról, hogy nem marad-e támadható felület, mert a csúnya válásokat gyakran követik újabb csúnya körök a gyermektartás/láthatás témáiban.

A másik szempont, hogy mi a legjobb kisfiának most, illetve hosszú távon. Jelenlegi férjével az Önök szerepe mindenekelőtt a normál családi légkör megteremtése – sok sebet be tud gyógyítani, el tud simogatni, ha egy gyerek egy működő rendszerben (akár az eredeti, akár mozaik-családról van szó) fontos láncszemnek érezheti magát. Ennek bázisán pedig életben tartanám az édesapjához fűződő kapcsolatát, hacsak említés szintjén is. Ha most nem is tudnak megvalósulni a valós találkozások az édesapjával, akkor is szóba lehet olykor hozni, hogy mik azok a jó tulajdonságai, amiket apjától örökölt, mik azok a dolgok, amikre akár édesapja is büszke lehetne. Háromágú családfát is rajzolhatnak, amin mindkét apafigura felmenői szerepelnek, hogy átélhető legyen számára, hogy egyik apa irányába sem árulás, ha a másikhoz is kötődik. Ilyen módon bárhogy is alakul majd vér szerinti apjával a láthatás, a lehetősége legalább adott annak, hogy a későbbiekben újraírhassák kapcsolatukat.

Üdvözlettel – Kiss Kinga

Normal
0

21

false
false
false

HU
X-NONE
X-NONE

MicrosoftInternetExplorer4