38 éves nő vagyok. Férjemmel és tízéves kisfiammal élek. Tíz évig burokban éltem, nem vettem észre és nem is hatott rám más férfi. Aztán szerelmes lettem. Két évig hagytam, hogy szexuálisan kihasználjon egy férfi, S, mert én szerettem őt. Majd
talált egy nőt, aki a barátnője lett. Jött J1, aki csak rövid kaland volt. J2 segített elfelejteni S-t. Nem voltam szerelmes, de végre ő már érzelmeket adott. Túl sokat. Bátorított, hogy hagyjam el a férjem. Nem tettem meg. Nem voltam szerelmes. Aztán jött J3, akiért szakítottam J2-vel. J2 bepipult, fenyegetett, mire mindent elmondtam inkább a férjemnek. J3-at nem. J2 összejött a húgommal, mert ő hasonlít legjobban rám. Már egy éve együtt vannak. Nem avatkozhattam bele, mert féltem, hogy J3-at elmondja a férjemnek. Ő családos. Szeret, én is szeretem, szerelmes vagyok, de a párja féltékeny lett, most nincs köztünk, csak levelezés. Őt akarom, de ő félti a családját.

A férjem rendes ember, nem érdemli ezt. Törődik velem, a fiammal. Mindent kézben tart, csak a szívemet nem. Közben visszatértem S-hez néha, hogy talán segít felejteni, de nem. J3-ra vágyom. A kérdésem az, hogy érdemes a férjemmel maradnom, vagy jobban járna mindenki, ha hagynám, hogy találjon egy rendes nőt? Már mindenhol trutyi van körülöttem,  a húgommal nem tudok időt tölteni, mert ott van J2, és nem lehetek J3-mal, mert a párja féltékeny, legszívesebben elmenekülnék. Miért teszem mindezt, nem tudom...

Kedves Csaló!

Véleményem szerint az lenne a legcélszerűbb, ha átfogalmazná a kérdést, amit levelében feltett. Védi őt, és rajta keresztül önmagát. Azt írja, rendes ember, nem ezt érdemli. Nézhetjük a dolgot úgy is, hogy Ön tisztességtelenül járt el. Ugyanakkor feltehetjük azt a kérdést is, hogy vajon Ön mit érdemel? Folyamatos hazugságot és önbecsapást? Kiüresedett házasságot, amiből eltűntek az érzelmek? (Megjegyzem, valószínűleg ugyanezt az ürességet éli meg S-sel.)

A történetnek azonban van még egy szereplője, akiről nem szabad megfeledkeznünk: a 10 éves kisfia. Ne higgye, hogy a gyermek semmit sem észlel és ért meg mindabból, ami körülötte zajlik! Még ha nem is képes egy felnőtt szintjén megfogalmazni az érzéseit, gondolatait, nem pusztán megfigyelője az eseményeknek, hanem aktív részese, szó szerinti elszenvedője azoknak.

Tény, hogy a levélben nagyon sok szereplő van. Ugyanakkor a saját regényében Ön a főszereplő. Vagyis ha döntenie kell, akkor elsősorban a saját érdekeit kell előtérbe helyezni. Nem a férjét kell védelmeznie, nem őt kell megmenteni, hanem saját magát és a gyermekét.

Egy biztos: ha nem lép, akkor semmi sem fog változni. Minden rögzül, s az Ön szavaival élve marad a „trutyi”.

Üdvözlettel:
Herceg Attila