6 éve vagyunk együtt a feleségemmel, abból 3 éve házasak. Van 2 gyönyörű gyermekünk, a kisebbik 1,5 éves, a nagyobbik, a nevelt fiam 9 éves (de úgy nevelem, mintha a sajátom lenne, mert a vér szerinti apja nem tartja vele a kapcsolatot). Szülés óta a párom nem tudja elviselni a jelenlétemet, a fizikai kontaktustól rosszul van. Lényegében már az érintésemtől is kirázza a hideg. Elkezdtünk beszélni ezekről a dolgokról, és azóta a jelenlétemet el tudja viselni, sőt némileg visszatért az élet a normális kerékvágásba, amíg 1-2 m tévolságot tudok tőle tartani. Viszont ha nem masszírozás céljából érek hozzá, legyen az egy ölelés vagy simogatás, már szemmel láthatóan kirázza a hideg vagy undor fogja el. Nem tudja megmondani, mi lehet az oka, mert nem volt gond a szexszel  kettőnk között. Szülés után kezdett el a befejezés kényelmetlenné válni nála, alhasi fájdalmakkal, vagy más kellemetlen érzésekkel. Feltételeztük, hogy ez is oka lehet. Szexben is mindig azt kerestem, hogy mi az, ami jó neki (lényegében alárendelt szerepként csak az volt a cél, hogy neki jó legyen és akkor voltam nyugodt - lehet túlságosan is). Plusz a terhesség előélete sem volt túl egyszerű, mert az első babánál komplikációk voltak (el kellett vetetni, mert olyan szintű fejlődési rendellenességet láttak a 12 hetes ultrahangon, hogy életképtelennek nyilvánitották - a műtétet elrontották, rá pár hétre elvetélt a párom. Majd végül egy másik kórházban műtötték meg újra, mert már gyulladásban volt a szervezete). De nem tudom, ezeknek van-e hozzám köze.
Viszont annyira "elfajultak a dolgok" hogy mivel más férfi érintésétől a párom nincs rosszúl, hogy felhozta a kérdést, mi lenne, ha nyitott házasságban élnénk?
Az a helyzet hogy jó magyar módra el vagyunk adósodva, tele vagyunk hitelekkel és a home office óta álomszerű a kapcsolatom a gyerekekkel, mert rengeteg időt töltünk együtt és ezért is lenne nehéz kivitelezni a válást. Az ő családjában lényegében mindenki elvált (egyik nagyszülő, a szülei és a két nagybátyja is elvált).
Én nem szeretném őt elveszteni mert még szeretem - igen, gondolkodtam a dolgon sokat, hogy őt szeretem vagy a helyzetet, jelenlétét vagy a családi életünket. De rájöttem, amikor az ágyban néztem, ahogy aludt, hogy minden porcikájáért odavagyok és még mindig el tud varázsolni... szóval igen, bele vagyok zúgva még mindig. Ezért is szeretném megmenteni a kapcsolatunkat. A fő kérdésem az lenne, hogy Ön szerint ezek után bármi esély is lenne arra, hogy helyrehozzuk a kapcsolatunkat? Vagy reménytelen, mert nála már eldőlt a dolog, és törhetem magam, de már késő? Főleg az "undor" miatt? Remélem, ha idővel is, de egy pár gondolatos választ tud majd küldeni, mert férjként és apaként még akkor is várom válaszát, ha azt mondja, engedjem el és hagyjam neki a "nyitott kapcsolatot"!

Kedves Uram!

A szülés után sok nőnél nehezen indul újra a szexuális élet, és különösen akkor van ez így, ha komplikációk voltak a terhességgel vagy a szüléssel. Az átélt fájdalmak, szenvedések asszociálódnak (érzelmileg összekapcsolódnak) a férjjel, apával, mintha a vele való szex lenne a bajok oka. A szülés, házasság előtti szexuális problémák intenzíven jelenhetnek meg újra, immár felerősödve. Ismét megjelenhetnek fertőzések, gombák, melyek összefüggésbe kerülhetnek a szexszel.

A férfi számára – aki a terhesség utolsó szakaszában, illetve a szülés után, hosszú időn át nem élhetett szexuális életet a párjával, - nehéz kivárni, míg a vágyak ismét megjelennek a nőben, és minden csábításuk, kezdeményezésük csak ronthat a helyzeten. Érdemes lenne párterápiás lehetőséget keresniük, ahol a nehezen kimondható dolgok is megfogalmazódhatnak, és előbbre léphetnek a kapcsolatukban. Terapeutát a MIPSZI oldalain is találnak, sokan már online is dolgoznak.

üdvözlettel

bárdos kata