Heló, kedves pszichológus! Én egy 14 éves lány vagyok, aki kezdi folyamatosan feladni. Ez így sablonosnak tűnik, és hallottam már rá egy csomó sablon megoldást is, mint például "majd elmúlik", "ez csak tinédzserkori gond, majd kinövöd". De én ezt így most nem tudom átérezni. Nincs senki a közelemben, akivel ki tudnám beszélni a problémáimat, se barátok, se szülők, ezért fordulok most egy ilyen "arc nélküli" megoldáshoz. Csak azt szeretném kérdezni, hogy mit tegyek? Túlságosan magányos vagyok ahhoz, hogy erős legyek, állataim már vannak, de velük se érzem jobban magamat. Valami hobbi, ami eltereli a figyelmem, segítene?

Heló, kedves 14 éves lány!

Akkor hagyjuk is az átlagdumát? Sajnos, a leveledben magad sem fogalmazol meg sok személyeset, amire az általad kritizáltnál sokkal személyesebben lehetne reagálni... egyik kedvenc üzenetem, ha már a költészet napja van, Shakespeare tollából, azon keresztül is a Rómeó és Júlia Lőrinc barátja szájából: "Ha rébuszokban gyónsz minduntalan,/Majd rébuszokban oldlak fel, fiam!"... azaz: ha a saját "arcodra" szabott megoldáshoz kérsz segítséget, ahhoz kénytelen leszel majd egyszer csak megmutatni azt.

Nem hiszem, hogy ne lenne a környezetedben senki, akivel tudnál beszélgetni. Legfeljebb még nem találtad meg. Van olyan például, akire Te kíváncsi vagy? Akit Te meghallgatnál? Aki téged érdekel? Ha ilyen(ek) van(nak), olyan(ok)nak is lenni kell, aki(k) feléd nyitott(ak).

Felteszel egy konkrét kérdést is, jár tehát rá konkrét válasz: szerintem segítene hobbi, de nem pusztán azért, mert elterelné a figyelmedet. Hanem pont azért, mert segíthetne minőségi időt töltened egy hasznos, élvezetes tevékenységgel, amiben megélhetnéd az erősségeidet, amiben örömödet lelnéd - és amelyen keresztül akár hasonló érdeklődésű, szemléletű társakat is találhatnál. Ha el tudod fogadni, hogy bizony nem vagy egyedül a kétségeiddel, kérdéseiddel, fájdalmaiddal (örömeiddel) - talán könnyebben fogadsz el másokat, könnyebben szegődsz társul másokhoz is.

Nem bírom ki, hogy ne emeljem ki a "sablonszövegek" lehetséges értékét, értelmét így zárásként. "Majd elmúlik" = nem fogsz belehalni ebbe a reménytelennek tűnő állapotba, hanem kikerülsz majd belőle pusztán azzal is, hogy az idő telik.

"ez csak tinédzser kori gond, majd kinövöd" = ennek az életszakasznak fontos része az identitás, a saját út megtalálása, kialakítása, ez egy folyamat, ami sok szenvedéssel és magányos küzdelemmel is jár - mint minden értékes alkotásé. Páratlanul nagy lehetőség ez, lásd meg az értékét! Érettebben és boldogabban fogsz majd "kinőni" belőle.

Hajrá!

Simon Sarolta