Sajnos olyan helyen nőttem fel, ahol belénk nevelték a család szó jelentését, és ahol a család szó jelentett is valamit. Nem azt mondom, hogy 100 éves vagyok, de nagyon ragaszkodó. A férjemmel, habár egy kicsit szégyenlem, de úgy ismerkedtem meg, hogy volt felesége. Azt mondta, hogy borzalmasan rossz házasságban élnek, és nem tud mit kezdeni a feleségével. Hogy nem tud elmenni vele sehová, és nem lehet vele beszélgetni, mert mindenből bajt csinál. Én akkor naivan el is hittem, mert nagyon-nagyon szerettem.Teltek az évek, szinte szexre épült az egész kapcsolat. Aztán jöttek a megjegyzések, hogy én ilyen vagyok meg olyan vagyok. Dolgoztam vele együtt egy közös válallkozásban, de valahogy szerinte sose csináltam jól a dolgomat. Aztán 11 év után kitett a közös üzletből egy másik helyre, ami közel sem volt olyan jövedelmező, mint az a bolt. Folyamatosan vett fel új lányokat dolgozni, amihez nekem semmi közöm és semmi beleszolásom nem volt még 12 év után sem. Lassan felemésztettem magam az egész dolgon, és 2010-ben találtak a jobb mellemben egy illetve 2 kisebb rosszindulatu daganatot. A férjem akkor azt mondta, hogy hülyeség és ne higgyem el, mert nem igaz és próbáljak inkább természetgyógyászattal gyógyulni. Hát én kiprobáltam, de nekem nem vált be. Abban az évben kétszer műtöttek, utána 33 sugárkezelést kaptam, amire gyakorlatilag sose kisért le, mert azt mondta, hogy úgyis egyedül szeretek menni. Ez közel sem igaz, mert csak én tudom, mit éreztem. Ráadásul nagyon sokszor megkékitette a szemem. Szültem egy gyereket neki, most 9 éves, mert már volt neki 2 házassága előttem és mindenhol maradt egy gyerek, igy most a harmadik házasságából is van egy. Aztán teltek az évek, és én megpróbáltam jó feleség lenni, de valahogy nem sikerül. Jókedvű vagyok, minden dolgomat elvégzem itthon, a gyereket viszem-hozom a suliba, mindenkinek vasalt ruhája van ès tiszta lakás meg főtt étel, közben meg vezetek egy válallkozást 5 emberrel. A lényeg, hogy tavaly májusban voltunk egy ballagáson, és ott kitalálta, hogy én szemeztem egy barátjának az unokatestvérével (esküszöm, hogy nem igaz, mindenki a baráti társaságból volt, de eszembe sem jutott, hogy ilyet csináljak). Akkor ott mindenki előtt megcibált és lekurvázott. Én a gyerekekkel elmentem az öcsém lakásába, hogy ne kapjak ki. Ő hazament és mikor látta, hogy nem vagyunk otthon, elkezdett hivogatni, én mondtam neki, hogy feküdjön le és pihenje ki magát, mert a gyerekekkel vagyok, minden rendben van és reggel hazamegyünk. Teljesen kikelt magából és reggel 6-kor levitte az összes ruhámat meg a személyes dolgaimat az utcára. Akkor én 4 hónapig az öcsém lakásában laktam a gyerekekkel. Addig kérlelt, amig visszajöttem. Azt mondtam, hogy semmimet nem hozom vissza és hogy mindenben segitsen, de sajnos ez nem így volt, mert mindig talált valamit és sose volt ideje. Aztán miután visszaköltöztem, észrevettem, hogy valami nincs rendjén, és 5 hétre kapott egy sms-t, amit én olvastam el. Kedvesem, véremet adnám érted, holnap 3-ig a tied vagyok testestül-lelkestül. Jó éjt, hősöm, ezer csók. Hát menten azt hittem, elájulok. Nekem folyamatosan könyörgött,kért, sirt, hogy jöjjünk haza, mert nagyon fontosak vagyunk neki és nem birja nélkülünk, erre meg kiderül, hogy van nője. Azt az érzést nem kivánom senkinek, amit akkor éreztem. Nem vette észre a férjem, hogy én elolvastam az üzenetet, mert mindig kikapcsolta a telefonját, mikor hazajött, most valahogy nem figyelt rá. Reggel készült a Széchenyi-fürdöbe, én éjszaka felkeltem és irtam a csajnak az ő nevében hogy találkozzunk a fürdő előtt, ő bele is egyezett. Egész éjszaka nem aludtam, és reggel mondtam a férjemnek, hogy én is megyek vele, hát nem is mondom, milyen ideges lett, de azt mondta, oké. A telefonját nem kapcsolta be, igy nem tudta, hogy én már letárgyaltam a találkát. Mikor odaértünk, már ott volt a nő, velem egyidős vörös hajú nő. Megkérdeztem a nőt, hogy mióta vannak együtt és hova járnak dugni, erre ő mondta, hogy augusztus elejétől és szállodába,... aztán mondta, hogy ő úgy tudta, hogy mi nem vagyunk együtt, mert válófélben vagyunk és nem lakunk együtt, és hogy én egy nagyon hülye nő vagyok és mindennek lehordott. Lényegében amit mondott nekem a volt feleségéről, azt mondta most ennek a nőnek rólam. Nekem adott 50 000  forintot a háztartásba és mindig felét fizettem, ha bárhová elmentünk. Megkérdeztem a nőt, hogy vele is kifizettette-e a felét és a válasz az volt, hogy nem.Teljesen kiborultam, a férjem védte magát és megígérte, hogy mindent befejez, mert csak minket szeret! Én hittem neki. Október végén van a nő szülinapja, akkor megint találkoztak, aztán december 21-én újra észrevettem, hogy találkoztak. Kikértem a férjem számláját, és még dec. 31-én is volt kimenő sms, aztán január 1-től mintha elvágták volna. A férjem azt mondja, hogy nem foglakozik vele, ő már ezt lezárta, csak én fújtam fel, mert ez egy kis kaland volt, minek kell ebből ilyen nagy problémát csinálni. Én kételkedem még most is, mert már nem tudok benne bízni, de nem tudom, hogy ez mikor fog bennem enyhülni, és hogy tényleg szakitottak vagy egyszerűen nem értem, hogy miért kellett visszacsaljon, hogyha megvolt neki a nője. Nem járok félre, nem barátnőzőm, betartottam, amit megbeszéltünk, és nem értem, hogy miért csinálta ezt velem. Amikor azt mondta, hogy bízzak meg benne, akkor megbíztam és mégis átvert, most meg csodálkozik, hogy nem tudok megbízni benne. Egyszerűen nem tudom, mit csináljak, félek elköltözni, ő meg nem akar elköltözni, mert hogy közös a lakás, viszont ő épitett egy házat a szüleinél, 500 km Bp-től, amire azt mondja, hogy semmi közöm hozzá. Akkor 16 év után én menjek el a lakásból és még maradjak csöndben.....ezt nem értem. Önök szerint ebből lesz még jó házasság vagy esetleg meg tudok bocsájtani a férjemnek???? Vagy legyenek szivesek megmondani hogy hogy tudok jó feleség lenni.???

Kedves Kérdező!

Kérem, engedje meg, hogy rögtön a lényegre térjek és a levelében feltett kérdésekre válaszoljak!

Véleményem szerint azt, hogy meg tud-e bocsátani a férjének, vagy sem, egyedül Ön tudja megválaszolni. Továbbmegyek: nem egyszerűen arról van szó, hogy képes-e, hanem akar-e megbocsátani. Mi több, azt is érdemes lenne tisztázni, Önnek mit jelent a megbocsátás.

Úgy gondolom, hogy az emberi kapcsolatokban a megbocsátás sohasem lehet egyenértékű azzal, mint ha egy képzeletbeli lista tételeit letörölnénk és szabadon kezdhetjük elölről. Ez nem megbocsátás, hanem önámítás, tehát saját magunk becsapása és sárba tiprása. Természetesen senki sem akadályozza meg Önt abban, hogy így döntsön, de ha képes önmagát megalázni, akkor jogtalanul várná el, hogy a férje ne így tegyen.

Tegye fel magának a kérdést: miért ragaszkodik a házasságához? Pontosabban: mi az, amihez ragaszkodik? A megaláztatáshoz?

Nézeteim szerint az a személy, aki képes a másikat folyamatosan sárba tiporni, nem erős, autonóm személyiség, csupán akkor érzi magát annak, ha talál valakit, akivel mindezt megteheti. Csakhogy – mint minden kapcsolat – ez is társasjáték. Nemcsak a megalázó kell hozzá, hanem az is, akit meg lehet alázni. Ez a játék pedig valójában nem más, mint két, egymástól teljes mértékben függő, egymásnak kiszolgáltatott ember huzavonája.

A legnagyobb baj pedig az, hogy a játéknak egyszer vége lesz, de nem kimenetele. Ha úgy dönt, hogy benne marad, magára vállalja a gyenge szerepét (igazából más szerep nincs is), akinek nincs ereje ahhoz, hogy kilépjen a játékból.

Lehet-e ebből jó házasság? Bár nem vagyok párterapeuta, rendkívül hidegen és kimérten azt kell mondanom, hogy kétlem. Szerintem a jó házasság arról szól, hogy az adódó konfliktusok energiát adnak ahhoz, hogy a kapcsolat magasabb szintre tudjon lépni. Ezzel szemben az Önök házassága egy helyben áll, és a folyamatos problémák csak arra valók, hogy fenntartsák ezt az állapotot. Ezt másként vegetálásnak is nevezhetjük.

Azt kérdezi, hogyan tud jó feleség lenni. Attól tartok, hogy az Ön értelmezésében a jó feleség azt jelenti, hogy igyekszik megfelelni a férjének, a gyermekének, a családjának és mindenki másnak, s minderről azt hiszi, hogy így megfelelhet önmagának is, ám ez korántsem igaz. Az én értelmezésemben a jó feleség olyan érett, felnőtt embert takar, aki képes és hajlandó felelősséget vállalni. Ehhez persze elengedhetetlen egy hasonló jellemzőkkel körülírható „jó férj” is, aki képes a feleségét ebben a szerepében megerősíteni.

Amit Ön kap a férjétől, az is megerősítés, csak egy teljesen más szerepben.

A döntés mindig az Ön kezében van! 

Üdvözlettel:

Herceg Attila drs.