Keresztfiam 9 éves, kitűnő tanuló. Sajnos azonban elvált szülők gyermeke. Nővérem, az anyukája neveli egyedül 2.5 éves kora óta. Apukája 1-2 hétvégére el szokta vinni magához havonta.
Ez idő alatt anyukájának 3 élettársa volt. Eddig ugyanabban az albérletben, nagynénjével együtt laktak. Most azonban menniük kell onnan, ahol laknak. Nagynénje lakást vesz, de oda már nem férnek be. Anyukája még nem talált albérletet. Pár hónapja a kisfiú többször bekakilt. A nadrágot szekrény mögé dugta, vagy csak becsíkozott volt... de sajnos egyre sűrűbben. Lehetnek ennek lelki okai? Amit esetleg pszichológus meg tud oldani? Vagy mit tanácsolna?

Kedves Kérdező!

A bekakilásnak (encoprézisnek) a hátterében abszolút állhat lelki ok. Szoktak kérni orvosi kivizsgálást is a terápia mellé, nehogy elmenjenek egy testi probléma mellett. Az Önök esetében időben is összecseng a változásokkal: költözés a levegőben, bizonytalan lakhatás, változó férfiak a családi életben. Én azt javasolom, hogy a gyermek édesanyja jelentkezzen be egy pszichológushoz, akár az iskolában, vagy a pedagógiai szakszolgálatnál, vagy akár a gyermekjóléti szolgálatnál. Iránymutatást ès segítséget is kapnak. Addig is próbáljanak beszélgetni a kisfiúval, és elfogadóan, diszkréten bánni a bekakilásokkal kapcsolatban. Ez neki is biztosan kellemetlen, felesleges erre emlékeztetni őt. Inkább ötleteljenek együtt, milyen apró dolgok jönnek jól addig is (váltóruha, illatos nedves törlő, stb.)

Üdvözlettel

Standovár Sára