Tisztelt Szakértő! Van egy 5,5 éves kislányom. Kb. 3 éves kora óta nagy problémák vannak a házasságunkban, sajnos ezt a kislány is megérezte, nemegyszer hallotta, mikor az apukája kiabál velem. Szerencsére sikerült javítanunk a kommunikáción, amihez hozzájárul az is, hogy az apuka elköltözött a barátnőjéhez és már van egy 3 hónapos babájuk is. Én a kislányomat sose neveltem ellenük, elengedtem ultrahangra, vettem ajándékot a babának a nevében, szóval igyekeztem ezt a helyzetet megkönnyíteni neki. Már beadtuk a válást, de még nem volt tárgyalás, így jelenleg 1 hetet velük, 1 hetet velem tölt a kislány. Ezt sokan ellenezték, de mivel a kislányom mindkettőnket nagyon szereti, az óvónők szerint is kiegyensúlyozottabb, amióta ez a rendszer van. Én maradtam a közös házban, egyedül, vagyis kéthetente a lányommal. Alakul egy párkapcsolatom, de apuka még régebben többször szidta a páromat a kislány előtt, így nem sietjük el a dolgot. Találkoztak már, szerintem a kislányom el is fogadja, játszik, beszélget vele. Tegnap voltunk fogadóórán az óvodában, és mutattak egy rajzot, ahol a gyerekeknek le kellett rajzolni a családjukat. Az én kislányom rajza így nézett ki: ő maga, kistestvére, apa, és apa barátnője. Én nagyon kiborultam, mert úgy gondolom, jó a kapcsolatunk, szeret velem lenni, sokat foglalkozom vele, barátnői is átjönnek, de társasozunk, mesélek, sütünk-főzünk együtt. Sokszor mondja, hogy mennyire szeret. Azt mondták az óvónénik, hogy ebből nem kell messzemenő következtetést levonni, mert össze lehet zavarodva, nem ismeri még a mozaikcsalád értelmét. Bár többször mondta azt is, hogy szeret velem lenni, de inkább az apukájáéknál szeretne lakni. Lehetséges, hogy amiért nekem nincs társam, én nem jelentek akkora biztonságot neki? Én attól félek, hogy a veszekedős időszak mély nyomott hagyott benne, akkor sokat mondta a férjem a gyerek előtt, hogy idióta vagyok, nem vagyok jó semmire. Lehetséges, hogy emiatt megrendült a gyermek bizalma bennem? Mit tudnék tenni azért hogy engem is a családjának érezzen? Előre is köszönöm a választ.

Kedves Anyuka!

Mottóként kezdeném azzal, amit pszichológus berkekben szokás emlegetni: „egy teszt – nem teszt”. Vagyis ha egy komplex dologról (pl. egy családról, de akár egy ember személyiségéről vagy kötődési mintáiról) akarunk véleményt formálni, akkor érdemes sokféle információt kinyerni az adott helyzetből, hogy árnyalt képet kapjunk. Az adott, konkrét családrajz ilyen értelemben egyetlen mozaikdarab, amely részinformációt hordoz, de elhamarkodott volna a családi felállásról formált képet pusztán erre alapozni.

Zárójelben megjegyezném, hogy az óvodai helyzetben rajzolt családrajzok jópofák, de nem diagnosztikus értékűek, mert a gyerekek csoportban rajzolják őket, és az egyszülős felállásban nevelt gyerekeket olykor félreviszi a vélt elvárás, hogy a többiekhez hasonlóan ők is „teljes családot” rajzoljanak.

De lássuk a többi részinformációt is. Azt mondja, jó a kapcsolatuk kislányával, szeretik egymást, minőségi időt töltenek együtt – kettesben is, barátnőkkel is, apránként az Ön új párjával is. Én ezt elég biztos bázisnak érzem – ha mégis elbizonytalanodik a lányával való kapcsolatát illetően, érdemes a nehéz szakítás során megtépázott szülői önértékelését lassacskán visszaépíteni.

Elmondása alapján kislánya mindkét életterében oldottan, felszabadultan tud jelen lenni, úgy tűnik, a heti váltás is flottul megy. Ez az elrendezés egyébként is csak akkor működőképes, ha a résztvevő felnőttek képesek a mindennapos gördülékeny, feszültségmentes kommunikációra – ha pedig ez megvan, az érintett gyerekek érezhetően kisimulnak. Ez ügyben lehet, hogy még van fejlődnivalójuk volt férjével, hogy majd az Ön új párja is harmonikusan belesimulhasson a családba.

Ami a válás utáni elrendezést illeti: kicsi még a lánya az önálló döntéshez, nem érdemes a választás terhét a nyakába tenni, mert a lojalitáskonfliktus aránytalanul nagy terhet róna rá. Önök, felnőttek döntsék el, hogy Önök szerint mi a legjobb megosztás a két színtér között, és ha azt jó szívvel, következetesen tudják képviselni lányuk felé, számára az lesz az otpimális elrendezés!

Üdvözlettel – Kiss Kinga