Túl sokat várnék? Őneki nem fontos minden este és reggel a jóéjt vagy jó reggelt puszi, ő egy sziával képes lerendezni - hogy hihetném el, hogy szeret? Hogy hihetném, ha bújok vagy ölelgetném, puszikálnám, de ő inkább elhúzódik, hogy hagyjam, és amikor azt kérem, hogy öleljen meg, mert olyan egyedül érzem magam, nem teszi, azt mondja, butaságokat beszélek, pedig szeret, tudom - vagyis gondolom, még ha nem is mondja. Mivel azt is lerendezi egy én is-sel általában. Én lennék szeretethiányos vagy tényleg nem kapom meg az alapvető dolgokat? Nem tudom, úgy érzem, így nem bírom ezt a kapcsolatot sokáig. Nem érzem, hogy szeretve lennék, lehet valaki magányos egy kapcsolatban? Szeret egyáltalán? Nem tudok erről beszélni sem vele, mert azt mondja, hülyeség, amiket gondolok.

Kedves Hölgyem,

hajlamosak vagyunk azt gondolni, főleg egy párkapcsolat kezdeti, intenzív szakaszában, hogy szeretni a világon a legjobb és a legegyszerűbb. Meg hogy ha szeretünk, akkor meg is van az élet legfontosabb dolga, és ez menni fog magától, sőt, minden mást is csodamód elrendez. Aztán hamarosan jön is a csalódás: mégsem megy magától! És a keserűség: nem vagyok elég jó? Vagy a düh: a másik nem elég jó?! De legalábbis, hogy akkor biztos nem vagyunk egymáshoz valók.

Mindez nem ennyire fekete-fehér. Arra van szükség, hogy máshogyan gondolkodjunk erről az egész kérdéskörről! A szeretet, ez a magától értetődőnek tűnő dolog egyáltalán nem magától értetődő. Teljesen normális, ha két embernek akár egészen mást jelent, egészen eltérő jelekből érzékelik mások szeretetét. Ezt szokás "szeretetnyelveknek" nevezni, ezek a szívességek, az egymásra fordított idő, az ajándékok, az érintések, az elismerő szavak. Képzelje csak el, olyan ez, mintha a párja németül próbálna Önhöz beszélni, de Ön csak olaszul ért. Hiába fogalmazna ékesen érzéseiről: süket fülekre találna, és ugyanígy fordítva is - pedig a szavak mögötti szándék, érzés mindkettejüknél ugyanaz lehet. Levele sokat elárul arról, hogy mik az Ön szeretetnyelvei (fenti ötből az utolsó kettő) - de vajon melyeket "beszéli" a párja könnyebben, szívesebben? Talán ő is ijedt és elárvult ebben az "egymás mellett elbeszélő" helyzetben.

Úgy tűnik, ez a kérdés olyan fontossá vált, hogy a kapcsolatuk ezen áll vagy bukik - ha van még erre fordítható energiája, gondolja végig a szeretetnyelvek mentén a kapcsolatukat, közös történetüket! Egyrészt kiderülhet, milyen módokon fejezte ki korábban a párja, hogy szereti Önt (amit akkor valószínűleg "értett" is, hiszen őt választotta!), másrészt irányt mutathat ahhoz, hogyan találhatnak vissza egymáshoz. Nem biztos, hogy a leírtak az eltávolodás jelei. Érdemes lehet minderről bizalmas barátnővel, vagy akár segítővel beszélgetni, és nem a párjától várni, hogy "kibújjon a bőréből", és hirtelen képes legyen szavakba önteni az érzéseit. De ha Ön tisztábban fog látni a segítő beszélgetések nyomán, bizonnyal könnyebben szót ért majd a párjával is. Mert persze a megoldásban azért neki is részt kell majd valahogy vennie, ha számára is fontos ez a kapcsolat...

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta