Alig 2 éves kapcsolat után a párom azt mondta, nem érez irántam semmit! Szakított velem. De mivel nem tudtam még elköltözni, így együtt élünk. Én ki akartam költözni a nappaliba, de ő ezt nem engedte, mondván, ez a mi hálószobánk, aludjunk továbbra is ott! Éjjel, mikor alszik, sokszor hozzám bújik, megfogja a kezem. Gondolom, ezek tudatalatti cselekvések. De nem lehet, hogy vannak még érzései irántam?

Kedves Lacy!

Tényleg előfordulhat, hogy a testünk más véleményen van, mint mi magunk, éber állapotban. Ez azért ne nyugtassa meg. Valami oka biztosan van a szakításnak. Talán már semmi közös nincs Önök között azon kívül, hogy jó odabújni. Gondolja végig: szoktak beszélgetni? Tudja, hogy mi foglalkoztatja a barátnőjét? Mi érdekli? Merre halad az élete? Mikor voltak utoljára szórakozni, mikor vitt neki egy szál rózsát?

Talán azért nem válnak szét ténylegesen, mert félnek az egyedül maradástól, a magánytól, az önálló élet nehézségeitől. Talán már csak lakótársak, akik egy ágyban alszanak. Ha változtatni szeretne ezen, akkor figyeljen jobban barátnőjére. Sokszor egy kedves szó, egy dicséret elindíthat egy változást. Egy párt sok szál köt össze. Gondolja végig, mi minden köti össze Önöket. A bejelentett szakítás mennyire érinti ezeket? Mutatkoznak-e együtt bárhol, a családjuk, barátaik előtt párként jelennek meg?

Saját szerepe is meggondolandó. A szakítást követően megpróbált ennek megfelelően viselkedni, de elfogadta barátnője kezdeményezését, hogy aludjanak továbbra is együtt. Akkor most mi van Önnel? Semmit nem írt a saját érzéseiről. Hogy érintette ez a helyzet? Ön mit szeretne? A barátnője döntött a szakításról és arról is, hogy továbbra is együtt aludjanak. („Ez a mi hálószobánk”… ) Elfogadhatja ezt a helyzetet, remélve, hogy majd magától megoldódik. Lehet ugyanakkor aktív részese az eseményeknek. Tehet valamit a helyzet jobb megértéséért, tisztázásáért.

üdvözlettel

bárdos kata