Tanácsára lenne szükségem, mielőtt teljesen feladom önmagam. Párommal együtt élünk 2 éve külföldön. Sajnos a dolgok már nem úgy működnek, ahogy azt szeretnénk, és én őszintén elmondtam ezt neki. Én szétköltöznék, de ő kérlel, hogy ne adjuk fel, mert ő nem akar magányos lenni megint, és neki megfelel, ha nem vagyok már szerelmes, és az is, hogy nem vágyom semmilyen szexuális együttlétre. Már második alkalommal hoztam fel a költözést, de még mindig nem szeretné, mondván, hogy nagyon rosszkor jön ez, most kezd új munkahelyen, kicsit össze akarja szedni magát. Viszont én már lassan feladom. Egyedül szeretnék élni, összeszedni magam, helyrerakni a dolgaimat magamban. Ráadásul már a repjegyem is megvan, hogy megyek haza pihenni, de így most ezt sem tudom, hogy lesz, igaz, addig van még 2 hónap. Nem akarom bántani, elfog a szorongás, ha arra gondolok, hogy egyedül gubbaszt majd valahol és kilátástalannak látja az életét - és én még magára is hagyom. Elmondása szerint minden előző barátnőjével ugyanaz a gond volt, hogy semmi bajuk vele, csak a szerelem-dolog nem ment. Én most is szeretem, de mint legjobb barátomat, nem mint a páromat.
Kérem, segítsen! Ha ez így megy tovább, mindketten beleroppanunk.
Előre is köszönöm!
Röné

Kedves Röné!

Legyen őszinte önmagához: el tudja képzelni az életét olyan emberrel egy fedél alatt, aki iránt sem szerelmet, sem szexuális vonzalmat nem érez? Azt írja, elfogja a szorongás. Ez azonban nem az empátiából ered, hanem abból, hogy fél az önállóságtól – ami egyúttal szabadságot is biztosít. Így nem tűnik vonzóbbnak?

A párja nem felnőtt emberként viselkedik, hanem egy egocentrikus kisgyerekként. Azt írja, miután másodjára is felhozta a költözést, a párja erre úgy reagált, hogy „nem szeretné”, mert „nagyon rosszkor jön ez”. Nekem erről az a kép jutott eszembe, mint amikor a 3 éves kisfiú este 9-kor még nyafog, hogy nem akar menni aludni – hiába kérleli sokadszorra az édesanyja.

Ön felnőtt ember. Tegye fel magának a kérdést: mire van szüksége? Egy harmonikus párkapcsolatra (ami csak egy egyenrangú, szintén felnőtt társsal képzelhető el) - vagy arra, hogy egy durcás kisgyereket pesztráljon? Mindkettejüknek adott a lehetőség arra, hogy önálló életet éljenek – ugyanakkor a joguk is arra, hogy ettől megfosszák magukat. Ám ha az egyik kútba ugrik, a másiknak nem muszáj követnie.

Üdvözlettel:

Herceg Attila