Leszbikus nő vagyok. Párkapcsolatban élek egy biszexuális lánnyal, a bizalmam ingatag a sok férfiismerőse miatt, akik gyakorta bókolnak neki Facebook-on a kapcsolatunk kezdete óta.  Nem vagyok szerelmes, DE úgy érzem, szükségem van a szeretetre, emiatt már háromszor megcsaltam. Mindhárom nő jóval értékesebb volt, és több szeretetet kaptam, mint tőle, DE mégis fáj, hogy ő nem szeret és úgy érzem, nem vagyok neki elég jó... Mivel tudnám pótolni a "szeretetet", amit egy másik ember nyújt? Idézőjelesen írtam, mert a valóságban is idézőjeles szeretet az, amit kapok tőle. Eleinte más volt a helyzet, rengeteget változott a kapcsolatunk a viták miatt. Hiányzik egy ember valódi, őszinte szeretete, hogy érezzem, fontos vagyok a másiknak és megbecsül. Lazán kezeli a kapcsolatot és lazán kezel engem, vágyom arra, hogy kedvességet kapjak, ha én is azt adok.  Nyilván rettentő alacsony az önbizalmam emiatt, hiszen bármit teszek, nem kapok megbecsülést, épp emiatt csaltam meg. A barátai mindent tudnak róla, velük órákig hajlandó telefonálni, illetve velük elmenne a világ végére is, de ha arra kerül a sor, hogy ketten menjünk, akkor általában fáradt, és azt mondja, inkább kettesben töltsük az időt, otthon. Nem szeret és nem vagyok fontos neki. Mégis ez bánt a legeslegjobban, mert szeretném, ha szeretnének. Barátaim  nincsenek, és egy olyan ember sincs, akivel/akikkel el tudnék menni bárhova, hogy elfelejthessem. Testi tüneteket okoz és fáj, hogy én szeretetet adok és semmi viszonzást nem kapok. Nem tudom elfoglalni magam, mert folyton az jár a fejemben, hogy nem vagyok elég jó neki, és mit csináltam rosszul és hogy ennyire rossz vagyok, semmit nem érek neki - ez fáj.  Mit tanácsolna egy ilyen helyzetben? Miért vágyom ennyire a szeretetre?  Hogyan tudnám lazábban kezelni a hasonló helyzeteket? Teljesen tanácstalan vagyok és nagyon szomorú emiatt!

Kedves Hölgyem!

A levelében írtak a kapcsolatok nagyon sok rétegét érintik. Elsőként az jut eszembe, hogy vajon tudtak-e a párjával a fent leírtakról beszélni? Tudja-e a párja, hogy Ön éhezi a társaságát, a figyelmét? Ennek hiányában olyan játszmák alakulhatnak ki a vágyott szeretet megszerzéséért, ami a fent leírt helyzetet eredményezheti. Emellett számos olyan pont van az Önök kapcsolatában, ami az eltávolodást okozhatja. Ő jól érzi magát a barátai társaságában, számos élményt szerez velük. Természetes, hogy ha a párunk életéből ilyen mértékben kimaradunk, akkor magányosnak érezhetjük magunkat. Ha erre az a reakció, hogy máshonnan szerzem meg, amire vágyom, az tovább mélyíti a szakadékot. Ahogy az Ön számára a magány érzését erősíti, hogy ő külön életet él, az ő számára a megcsalás is az eltávolodást erősítheti. Lépésről lépésre pedig kialakul az egymás mellett élés, mely felerősíti a személyiségben korábban is meglévő bizonytalanságokat.

Kérdéseire nincsenek receptek. Az, hogy egy adott pillanatban kinek mennyire vagyunk fontosak, csak részben múlik rajtunk. Egy ponton túl nem lehet és nem is érdemes a másik figyelméért, idejéért küzdeni. Nagyobb kérdés, hogy hogyan viseljük azt a frusztrációt, hogy nem érezzük magunkat annyira fontosnak, amennyire szeretnénk. Az ilyen helyzetekre adott reakciók a személyiségünk részei, így nem lehet egyik pillanatról a másikra változtatni rajta, nem lehet elhatározni, hogy “mostantól lazábban kezelem” az ilyen helyzeteket.

Ha úgy érzi, szeretne kapcsolati nehézségei (párkapcsolat, barátok hiánya) mögé nézni, érdemes lenne pszichoterápiás segítséget igénybe venni.

Üdvözlettel,

Kovács Réka