Családon belül lenne problémánk, és nem tudjuk sajnos, hova forduljunk. Keresztanyukám jelenleg 41 éves, sok megpróbáltatáson ment keresztül, de akkor úgy gondoltuk, sikerült ezeket megoldani. Előszőr édesapját veszítette el, majd 2007-ben a testvérét (30 éves volt, rákban halt meg). Most a párjával él már 25 éve, van két gyermeke. Anyagilag és egészségileg senkinek nincs semmilyen problémája, tehát azt gondolnánk, minden tökéletes, és itt kezdődik a probléma. Sokszor ok nélküli hangulatingadozása, dühkitörése van egyik percről a másikra. Például normálisan beszélgetünk, és fél perc múlva már kiabál és veszekszik. Lassan elmar maga mellől mindenkit, de ő ezt nem látja be sajnos, csak azt hajtogatja, hogy ellene lettek fordítva az
emberek. A gyerekeivel és a párjával is ugyanígy viselkedik, többször előfordul, hogy ok nélkül veszekszik a gyerekekkel, párjával. Vagyis inkább úgy fejezném ki magam, hogy mindig kötözködik, és sajnos ezt a gyerekek már nagyon megsínylik, hiszen a nagyobbik 15 éves, nincs életkedve, mindig sír. A kisebbik 7 éves és ő is sajnos nagyon sokat sír oknélkül. Ha nem tudnunk megoldást találni a problémára, rámehet a családjuk és tönkremegy az egész életük. Már én is próbáltam vele értelmesen beszélni, de sajnos támadásnak veszi, és azt mondja, hogy
ő nem hülye és én is csak ellene fordulok. Tudom, hogy nem jó dolog, de olvasgattam az internetem és a Borderline tüneteivel sok egyezőséget találtam. A kérdésem az lenne, hogy hogyan tudnánk rávenni hogy menjünk el orvoshoz, és merre induljunk el? Tudom ennyiből nem lehet orvosi véleményt mondani, de egy hozzáértő véleményére kíváncsi lennék.

Kedves Berci2020!

Nem vagyok orvos, hanem pszichológus (aki bölcsész), de ha orvos lennék, se tudnék véleményt mondani egy levél alapján. Levelében nagyon részletesen leírja a nehézségeket, amiből tényleg kiderül, hogy keresztanyja viselkedése megváltozott, és egyre jobban elszigetelődik. A betegség-belátás hiánya nagyon megnehezíti a kezelést, a változást.

Leírok néhány ötletet, bár lehet, hogy már mindet kipróbálták.

-          Segíthet a háziorvos a tünetek kiértékelésében, és esetleges beutalásban.

-          Fontos lenne, hogy a gyerekek segítséget kapjanak, a sok sírás mindenképpen jelzi a bajt. Érdemes lenne megkeresni a nevelési tanácsadót, vagy az iskolapszichológust.

-          Meg lehetne próbálni a párkapcsolati problémaként megközelíteni a kérdést, megfogalmazni azokat a fájdalmakat, sérelmeket, amiket párja szenvedett el, és ezekben segítséget kérni egy párterapeutától.

-          Talán meg lehetne próbálni szembesíteni a helyzetével, jól összeszedett adatokkal. Olyan valaki tehetné meg, akiben keresztanyja megbízik, akinek ad a véleményére.

A fentinél eredményesebb lehet egy olyan beszélgetés, amiben pl. Ön megpróbálja elmondani, hogy milyen érzés, amikor keresztanyja indulatos, veszekszik, dühös. Fontos, hogy a saját érzéseiről beszéljen. Ne legyen a beszélgetésben minősítés (dühös vagy, indulatos vagy elmarsz magad mellől mindenkit stb.), csak „énközlés”. Csak magamról mondok valamit. „Nagyon rossz volt hallgatni, amikor…”, „Nehezen jövök el hozzátok, mert..”, „Nagyon fájt, amikor azt mondtad…” Egy ilyen beszélgetésben talán megszülethet a belátás, annak felismerése, hogy keresztanyja nehezen kontrollálja az érzelmeit. Ez biztosan neki is nagyon rossz lehet. Innen kiindulva lehetne arról beszélni, milyen segítségeket lehetne igénybe venni.

A kiindulási pont az lehet, hogy a jelenlegi helyzet rossz mindenkinek, de legrosszabb a keresztanyjának, mert lassan beszűkülnek a kapcsolatai, elfordulnak tőle a szerettei.

üdvözlettel

bárdos kata