Azt szeretném kérdezni, hogy gyermekemnél hogyan lehet szülöi oldalról "kezelni", hogy az iskolába utál menni, nem nagyon vannak barátai, velünk is durván hisztis, nagyon feszült. Az osztályban nem jellemzőek a nagy barátkozások, ha van, hamar szétugrasztják őket. Mindig avval jön haza, hogy egyedül van, ha elfoglalja magát, belekötnek, ha barátkozik, eltúrják mellőle a másikat. De ez egyébként az osztályban mindenkinél van, csak sok szülö nem foglalkozik ezzel, én viszont igen, mert teljesen megváltozott a gyerek, kifordult magából, már nem is ő. Már belefáradtunk abba, hogy a tanár letolja a problémát magáról azzal, hogy: ó, hát a lánya ilyen meg olyan, ó, hát én mindent megteszek, stb. Mit tehetek a gyermekemért?

Kedves Rebeca!

Szomorúan olvasom a levelét, hogy ilyen osztályközösségek vannak, ahol a pedagógus sem vállalja fel a felelősséget a csoportért. Miközben tudjuk, hogy az iskolában a tanulás mellett a szocializációnak milyen fontos hatása van, és a közösséghez való viszonyunkat nagyban meghatározzák az iskoláskori élményeink. A leírtak alapján úgy érzem, hogy a gyermeke már mindent próbált, de olyan falakba ütközött, amin nem tud átlépni. Barátkozni is próbált, egyedül is próbált lenni, de olyan romboló a közeg, hogy ebből nem látszik a kiút.

A problémát meg lehet a lánya oldaláról közelíteni, illetve az intézmény szempontjából. Az iskolában esetleg még meg lehetne keresni az intézménypszichológust, aki osztálylátogatással felméri az osztály működését, és a pedagógussal együtt (ideális esetben) kialakít egy tervet, hogy lehetne változtatni. Segíthet, ha több szülő összefog, akik hasonlóan nehéznek látják a helyzetet, hogy érezze az iskola, nem egyéni, elszigetelt esetről van szó.

A gyermek oldaláról egy-két dolog nem világos számomra. Kik ugrasztják szét a barátságokat? Kik piszkálják, amikor egyedül van? Ezek alapján azt is gondolhatnám, hogy a lánya valami miatt kirekesztett helyzetben van a közösségben. Ha ez így van, érdemes lehet pszichológus segítségét kérni, vagy gyermek pszichodráma csoportot keresni, ahol a szociális képességeket tudja a gyermek fejleszteni. Ebben szintén tud az iskolapszichológus segítséget nyújtani, hogy hol érhetőek el ilyen lehetőségek.

Emellett van olyan eset, amikor sajnos csak az iskolaváltás segít. Ezt érdemes alaposan megfontolni, hiszen egy új közösségbe beilleszkedni nagyon nagy feladat egy gyereknek (egy felnőttnek is, gondoljunk csak az első napunkra a munkahelyen). Emellett a váltás a kudarcot is jelentheti a gyermek számára, hiszen úgy érezheti, hogy nem sikerült beilleszkednie egy közösségbe, és most egy másikban kell helyt állnia. De ha még sok évet kellene ebben a közösségben eltölteni, és sem az intézmény nem tud megfelelő lépéseket tenni, sem a gyermek szociális képességeinek fejlesztésével nem jutnak előre, lehet, hogy ez hozhatja a megoldást. Ez esetben viszont érdemes előre feltérképezni az új helyet, hogy egy befogadó, nyitott közösségbe kerüljön.

Üdvözlettel,

Kovács Réka