27 éves lány vagyok, aki külföldön él. A barátommal már 8 éve alkotunk egy párt, és tavaly megkérte a kezem. Biztos vagyok, hogy szinte minden lány repesett volna a boldogságtól, de én nem. Alig tudtam igent mondani, viszont megszakadt volna a szívem, ha láttam volna, hogy mennyire tönkreteszem őt egy nemleges válasszal. Belementem. Ő boldog volt, én ideges. Nem tudtam örülni, mivel közben a munkahelyemen megismerkedtem egy sráccal, akivel nagyon közel kerültünk egymáshoz. Szeret és tudom, hogy vele sokkal könnyebb és egyszerűbb lenne az életem. Sokkal kevesebb stressz és vita lenne. Mert a jelenlegi párommal a veszekedések állandóak. Teljesen máshogy nőttünk fel és lényegében ez ütközik ki a kapcsolatunkon is. Mégsem tudom elhagyni... Nem tudok rájönni a válaszra, hogy mi tart mellette. Néha olyan kedves és akkor meglágyul a szívem, de aztán megint történik valami, amiben nem értünk egyet és leordítja a fejem. Elhatároztam magam egyszer, hogy egy harmadik személy miatt soha nem fogok szakítani a párommal. Ha oda kerül a sor, hogy vége legyen, akkor az azért légyen, mert már mi nem akarjuk folytatni. De ne egy harmadik fél miatt, aki talán az égről is lehazudja a csillagokat. Mert ezt se tudhatom. Igaz, már 2 éve próbálgatja bizonygatni, hogy szeret és nem bánna úgy velem, ahogy a jelenlegi párom. A barátom gyereket akar, esküvőt, én pedig egy helyben toporgok és lassan teljesen tönkreteszem magam azzal, hogy képtelen vagyok dönteni. Nem tudom, mit tegyek. Dobjak el 8 évet? És ha két szék közül a földre esek? Aztán a végén itt állok majd egyedül, mert itt igazából esélyem se lenne ismerkedni. Nincsenek barátaim, ismerőseim, akikkel el tudnék menni szórakozni, vagy esetleg ismerkedni.
U.i. a megcsalás is egy hosszú folyamat volt, mert a párom önző módon csak magára figyelt, soha nem helyezett maga elé és foglalkozott velem. Tudom, nem mentség. De egy idő után képtelenség ezt elviselni, viszont valami mégis mellette tart. Teljesen tanácstalan vagyok és nagyon szomorú. Fáradt. Belefaradtam.

Kedves Hölgyem!

Döntési helyzetben van. Előbb vagy utóbb lépnie kell. Mik a döntési lehetőségek:

-          elköteleződés, monogám kapcsolat, házasság, gyerek,

-          szakítás, új kapcsolat

-          szakítás

-          a döntés elhalasztása:

• halogatás (ahogy eddig)
• szüneteltetés (próbaszakítás)
• elköteleződés+ titkos kapcsolat

-          párterápia annak végiggondolására, hogy mi tartja össze Önöket, hogyan működhetnének, kommunikálhatnának jobban.

Nézzük át, mi szól a szakítás ellen és mellett.

A szakítás ellen szóló érv talán több a levelében, de jó néhány ezek közül nem a kapcsolatukra, hanem a saját élethelyzetére vonatkozik (félelem az egyedülléttől, nincsenek barátaim, harmadik miatt nem szakítok, megcsalás), és van olyan is, ami nem magáról, hanem a párjáról szól (tönkremenne…).

Ha hosszan nem tudunk dönteni, akkor egyelőre semmiképpen se mondjunk igent. Ahogy az esetek egy részében beválik a próbaházasság, jó lehet a próbaválás is. Ezt finoman szüneteltetésnek is hívhatjuk, amikor egy ideig nem találkozunk, nem keressük egymást, és a megállapodott határidő leteltével kiértékeljük, hogy ki hol tart. Érdemes jól kidolgozni ennek az időszaknak a szabályait, hogy később ne üssön vissza. Ha tiszta helyzetet teremtenek, akkor ez az időszak alkalmas lehet arra, hogy mindketten végiggondolják érzéseiket. Fontos megállapodni pl. abban, hogy a próbaidő alatt belemehetnek-e másik kapcsolatba.

Mindenképpen javaslom a párterápiát, ami segít végigmenni a döntési folyamaton, új értékeket is felfedezhet a kapcsolatukban, és segít abban, hogy jobban tudják értékelni azt, ami jó a kapcsolatukban.

Ha külföldön élnek, találhatnak olyan terapeutát Magyarországon, aki valamilyen internetes csatornán tud dolgozni Önökkel.

Terapeutát a MIPSZI oldalain is kereshetnek.

üdvözlettel

bárdos kata