Egy huszonöt éves férjemmel együtt élő családanya vagyok. Van két gyermekünk. Egy öt- és és egy kétéves. Az ötéves gyermekem helyzetét szeretném felvázolni, ami engem kicsit aggaszt. Két évvel ezelőtt kezdte az óvodát, januárban, mikor már a kistestvérét vártuk. Úgy gondoltam, jobb lesz előbb beszokni, még mielőtt megszületne a kicsi, habár akkor még nem töltötte be a három évet. A beszoktatás elég nehezen ment, ha azt annak nevezzük, hogy minden reggel sírt egy fél évig, hogy nem akar menni, majd ott az elválásnál szintén. A többi része könnyen ment. Megszületett 2013. április 30-án a kistestvér, és azóta is nagyon jó kapcsolatban vannak. Nagyon szeretik egymást és szoros kötelék, ragaszkodás van közöttük. Mivel egynemű fiúgyermekek, így kellően aktívak és persze civakodnak is olykor. De ezt nem látom gondnak. Ezt a vonalat nem is bontogatnám tovább. Bence, az idősebbik már 5 éves. A problémám vele tavaly január körül kezdődött. Elkezdte rágni a körmét. Az óvónők szerint nem kell aggódni, mert van több hasonló korú gyerek, aki szintén rágja. De ez a rágás csak az óvoda nyári szünetéig tartott. Nyáron nem rágta, míg itthon volt a szünidőben, én pedig megnyugodtam, hogy akkor vége. De sajnos szeptember óta, mióta megkezdtük az óvodát, ismét rágja. Annyira, hogy körmöt se kell vágni neki. Ezt köthetem az óvodához? Továbbá ha nem másol, a tegnapi nap folyamán vettük észre, hogy tükörírással írt. Ötéves középső csoportos... De nem tudom, mennyire aggaszto ez ilyen idősen. Engem megijeszt, és mondtam neki, hogy nem kell még írni és hanyagolja. Egyébként nagyon jóeszű, ügyes gyerek. Hamar tanul verset és minden felkelti a figyelmét, hamar jegyez meg dolgokat. Hozzáértő gondolkodással van a dolgok irányában. Ami aggaszt még, hogy néha túl indulatos, dühös, és kiabál velünk, szülőkke l szemben, nem tudom, ez mennyire tudható be a dackorszaknak. Férjemmel jó kapcsolatban, boldog családként, harmóniában neveljük a gyerekeket. Persze szoktunk veszekedni egymással és a gyerekekkel is. Büntetésben is szoktak lenni. Kérem, segítsen választ adni a problémáimra. Keressünk gyermekpszichológust ötéves fiunk számára, vagy ezeket a gondokat kinövi idővel? Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Édesanya!

A körömrágás nemcsak olyan értelemben függhet össze az óvodával, hogy ott valami szorongáskeltő dolog történhet, vagy hogy nehézséget okoz az Önöktől való elválás – sok gyerek számára egyszerűen csak megterhelő a rengeteg napközbeni inger, az ovis elvárásoknak való megfelelés, az egésznapos kontrollált viselkedés. A körömrágás – ha nem is szerencsés megoldás – ilyen értelemben feszültséglevezetésként fogható fel. Az otthoni indulatkitörések is sokszor mintegy szelepként működnek, az intézményben jól működő gyerek otthon ereszti ki a "fáradt gőzt".

Pszichológus keresése előtt inkább azt javasolnám, kérjék meg az óvodapszichológust (aki a jogszabály szerint – ha csak néhány órában is –, de minden intézményben elérhető kell legyen), üljön be kisfia csoportjába, a megfigyeléseit pedig vessék össze az Önök tapasztalataival, hogy együtt mélyebb rálátásuk legyen, hogyan is érzi magát fia az oviban. A tükörírással ebben az életkorban pedig egyelőre nem fogalkoznék.

Üdvözlettel – Kiss Kinga