21 éves egyetemista lány vagyok. Azzal a problémával nézek szembe, hogy egy nálam 20 évvel idősebb férfiba szerettem bele. Vele, már 4. éve szoros kapcsolatban állunk, ugyanis együtt dolgoztunk - én nyári munkaként kezdtem el dolgozni az ő vállalkozásánál. Most fejeztem be az ötödik nyaram ennél a kis vállalkozásnál. Amikor odakerültem, akkor már az első pillanattól kezdve érezhető volt közöttünk a vonzalom, ami nagy titkolózásokban ki is teljesedett. Mivel vendéglátásról beszélünk, ő a telet általában külföldön tölti munkával, és az első nyár után így váltak el útjaink. Nekem akkor fél évvel később lett egy két évig tartó párkapcsolatom, de ez idő alatt is együtt dolgoztunk. Érezhető volt közöttünk a kötődés, de nem beszéltünk róla, Ő elfogadta, hogy én mással láttam jobbnak, és nem is volt semmiféle csábítás, megcsalás. Azonban, több mint egy évvel ezelőtt a nyár közepén szakítottam az akkori párommal, és vele újra össze is melegedtünk. Megállapítottuk, hogy végül mindig egymás mellett kötünk ki. Amikor együtt voltunk, őszintén merem állítani, hogy minden egyes perc csodálatosan telt el, és boldogok voltunk. Ahogy eltelt a nyár, ő újra elment télre külföldre, de rendszeresen kommunikáltunk, és amikor hazalátogatott (kb. 5 alkalommal), azt az időt mindig együtt töltöttük. A nyáron így nem is volt kérdés, hogy egymás mellett szeretnénk lenni.
Úgy érzem, hogy elkezdtem nagyon kötődni hozzá, és nagyon szeretni őt. Most sincs már mellettem, de rendszeresen beszélünk, beszéltünk a közös jövőről, és arról, hogy szeretnénk egy esélyt adni annak, hogy ez hosszú távon működjön.

A probléma ott kezdődik, hogy míg az ő környezetében mindenki tud a kapcsolatunkról, addig az enyémben szinte senki (2-3 barátom mindössze), de sem a családom, sem sok közelebbi ismerősöm. Azért félek ezt elmondani nekik, mert nem vagyok benne biztos, hogy ez másoknak "normális" és "elfogadható". Hogyan lehet egy ilyen dolgot közölni, és a felmerülő konfliktushelyzeteket kezelni, "elfogadhatóvá tenni"? Tudni kell még róla, hogy nincs felsőfokú végzettsége, nekem pedig jelenleg úgy néz ki, hogy 3 éven belül 2 diplomám is lesz. Ez nekem nem fontos információ, mert intelligensnek tartom őt, de a társadalom és a felém felállított elvárások miatt kérdezném, hogy az ilyen jellegű támadásokra hogyan reagálhatok?

Kedves Egyetemista lány!

Bár mintha hosszan és kimerítően írná le a helyzetét, nekem mégis hiányérzetem van, mert a lényeget mégsem fejti ki, csak sejteti. Szóval mi a nem normális, a nem elfogadható ebben a párkapcsolatban? A nagy korkülönbség, esetleg az eltérő társadalmi státusz? Milyen konfliktushelyzeteket (sőt, támadásokat!) okozna a kapcsolat felvállalása? Ki, és milyen elvárásokat támaszt Önnel szemben, amelyeknek ez a viszony nem felel meg? (Ön felnőtt nő - kérdem én, ki mondhatja meg mai, emancipált világunkban, hogy kit választhat párjául...?!)

Talán nem alaptalan a feltételezésem, hogy az a konfliktus, amitől a külvilággal szemben fél, valójában belül (is) van... szóval első körben önmagában kell rendeznie, hogy valóban erre vágyik-e, valóban ezt a kapcsolatot szeretné-e komolyabb szintre léptetni az életében - vagy pont az a vonzó benne, hogy "nem válhat valóra"...?

"Elfogadhatóvá tenni"...hm. Nem elég az, amit Ön ebben a férfiban vonzónak, értékesnek talál? Nem elég, hogy a történetük az egymás felé vonzódásról szól, az újra meg újra egymásra találásról? Még egyszer hangsúlyozom: ne másoknak akarjon megfelelni. Saját magának. Én úgy látom, nincs semmi vesztenivalója azzal, ha felvállalja ezt a kapcsolatot. Mindenképp sok értékes tapasztalattal gazdagodhat saját magáról, és szűkebb-tágabb társas környezetéről. De leginkább: kiderülhet, hogy tényleg lehet-e olyanná ez a viszony, amiért érdemes akár küzdeni is. Kívül, és belül...

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta