Húszas éveim végén járó lány vagyok. Van egy párom, aki komoly terveket szövöget velem. A probléma az, hogy elkezdett külföldön dolgozni, és bennem nem alakult még ki az a bizalom, ami kellene egy ún.távkapcsolathoz. Sokat veszekszünk, idegileg labilissá váltam. Úgy érzem, nem szeret engem igazán, mert nem sokat hiv fel, nem mutatja/mondja, mennyire hiányzom. Mondjuk ő nem az a panaszkodós ember, ahogy ő mondaná... én mégis igényelném ezt, vagy néha egy kis szerelmes sms-t. Egyedül érzem magam, mintha porosodnék egy polcon ebben a kapcsolatban. Komolyak a tervei, azonban kevés törődést kapok... kicsit átverésnek érzem.

Kedves Hölgyem!

Kétszer is leírja, hogy a párjának komoly tervei vannak Önnel. Arról azonban egy szót sem ejt, hogy Önnek is vannak-e a komoly tervei ővele?! Illetve, hogy mi a jó Önnek ebben a kapcsolatban. Hogy mi lehetne a bázisa annak a bizalomnak, ami egy távkapcsolathoz kell? Szóval rengeteg kérdésem van, és azt javaslom, Önök is kezdjenek el hasonlókat feltenni önmaguknak és egymásnak is.

Mit jelent az, hogy komoly terv - a párkapcsolatot, a lakóhelyet, munkavállalást illetően? Mennyire egyeztethetőek össze az elképzeléseik, vágyaik? Mire vágynak egymástól érzelmi és kommunikációs szinten? Hogyan tudják kifejezni szeretetüket, ragaszkodásukat? (Érdemes utánaolvasniuk például az ötféle szeretetnyelvnek, érdekes és tanulságos felfedezéseket tehetnek). Mire adnak jelenleg, illetve várhatóan lehetőséget a körülmények - milyen kommunikációs csatorna áll a rendelkezésükre, hogyan egyeztethető össze a közvetett kapcsolattartásuk az életvitelükkel? Milyen gyakran, hosszan és elmélyülten tudnak beszélgetni? Milyen más lehetőségük van a kapcsolattartásra a beszélgetésen túl? (Videohívás mellett közös vacsora, ugyanannak a filmnek a megtekintése egy időben majd megbeszélése, fényképek, képeslapok küldése stb.) Mennyire kiszámíthatóak a távkapcsolat keretei, és hogyan viszonyulnak ehhez? Meddig kell erre berendezkedni, milyen hosszú időket töltenek külön, illetve együtt, stb. Többnyire ugyanis maga a kiszámíthatatlanság okozta kiszolgáltatottság megterhelő ilyen esetben, nem a másik odafordulási szándékának hiánya.

A veszekedések jelzik azt, hogy van érzelmi töltet a kapcsolatukban, ugyanakkor arra is utal a szaporodásuk, hogy sok mindenben eltérő az álláspontjuk. Kezdjenek el figyelemmel, megértéssel, türelemmel dolgozni azon, hogy egyre több pozitív érzés is megjelenhessen, megerősödhessen a kapcsolatukban, és kiderülhessen, hogy feloldhatóak-e a nézetkülönbségek.

A távkapcsolat igazán nagy kihívás. Kívánom, hogy megtalálják a saját és a közös életükben is azokat az erőforrásokat, amelyekből töltekezve meg tudják előlegezni a bizalmat - mindkettejük örömére és megelégedettségére.

Üdvözlettel

Simon Sarolta