8 éves kislányommal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Kb. 2 éves kora óta (mióta lekerült róla a pelenka) tapasztaljuk, hogy különböző módokon jelen van nála az önkielégítés. Először azt vettük észre, hogy az autósülésben ülve dörzsöli oda magát a lábai között kapcsolódó csathoz, de egyrészt alig hittünk a szemünknek, másrészt gondoltuk, hogy majd úgyis elmúlik, ha nő és nagyobb ülést kap, amelybe már az autó rendes biztonsági övével van becsatolva. Ehelyett azonban abban is elkezdett előre-hátra csúszkálni. Ezt azóta is szinte azonnal elkezdi, ahogy beül az autóba, és minden kérés vagy felszólítás ellenére sem nagyon akarja abbahagyni. Ettől kezdve rendszeresen rászóltunk, hogy ne "rángassa magát", de ez sem használt semmit. Ha megkérdezzük, hogy miért csinálja, akkor kitérő választ ad. Ráadásul most már azt látjuk, hogy pl. rajzolás közben, az asztalnál ülve is ezt csinálja, sőt az iskolai órák alatt is. Nem tudom, hogyan lehetne vele erről beszélgetni. Nyilván nem az a cél, hogy bűntudatot keltsünk benne a szexuális örömhöz kapcsolódóan, és nem is szeretnénk a fejében ezt a tevékenységet a szexszel összekapcsolni, de valahogy csak le kellene erről szoknia, mielőtt még valaki más szégyeníti meg emiatt. Úgy gondoljuk, hogy egyfajta feszültségoldó tevékenységként éli meg, de kezd aggasztó gyakorisággal előfordulni. Korábban sokat szopta az ujját, iskolás fejjel rászokott a körömrágásra. Ugyanakkor ügyes, okos, jól teljesítő, elsőszülött kisgyerek, aki szeret iskolába járni és egy kifejezetten oldott légkörű osztály tagja, ahol stabil barátai vannak. Mégis szorongana valamitől? Hogyan tudnánk segíteni neki, hogy lelki sérülés nélkül leszokjon erről a fura szokásáról? Segítségét előre is köszönöm.

Kedves Édesanya!

Nagyon sok hasonló kérdést kapok mostanában.

A gyerekek maszturbációjáról teljesen zavaros gondolatok vannak a szülők fejében. Általában úgy kezdődik, hogy egy gyermek spontán módon megtapasztalja a testi jó érzést, és aztán az adott helyzetben elkezdi csinálni, de utána egyre többször, más körülmények között is. Mivel autóban folyamatosan ül, ezért a helyzet előhívja ezt, és rögtön ott van a jutalom, az önmegnyugtatás. Jól látja, hogy ez még nem kapcsolódik a szexhez.

Most azonban már elég nagy ahhoz, hogy el lehessen magyarázni neki, hogy akárhol, akármikor nem jó ezt csinálni, mert a környezet reakciója nem mindig toleráns. És el lehetne kezdeni vele keresni más feszültségoldó tevékenységeket. Ill. megkeresni azt, hogy vajon miért szorong, miért rágja a körmét. Az első gyerekekben gyakrabban van megfelelési kényszer, mert talán az ő nevelésükben még sok szülő nagyon meg akar felelni a szülői feladatnak. Sokkal több szorongást adunk át.

Nehéz nekem konkrét tanácsokat adni, hogy mit is mondjanak, hogyan tereljék el, mert minden gyerek, minden család más – ahhoz jobban kellene ismerni Önöket. Ha nem oldódik a feszültsége, és nem csökken a maszturbációja, azért érdemes lenne egy szakembert megkeresni, hogy átlássák, mi segítene abban, hogy ne ez legyen az önmegnyugtatás eszköze.

És ajánlok egy könyvet, amiben a gyermekkori szexualitásról olvashatnak: Jan-Uwe Rogge: Még hogy mindent tudnak? Park Kiadó, 2007.

Üdvözlettel: Majoros Andrea