39 éves nő vagyok, 15 éve élek párkapcsolatban egy 40 éves férfival, van egy 3 és fél éves kislányunk. Tavaly júliusban, a facen megismerkedtem egy 57 éves nővel, aki 250 km-re lakik, és már a levelezés alatt kezdtem beleszeretni. Találkoztunk egy hónap után, és együtt töltöttük az éjszakát. Felejthetetlen volt. Mindkettőnknek ez az első tapasztalata nővel. Találkozgattunk, és egy fél évre rá elmondtam a páromnak, hogy mi van köztünk. Ő engedi, hogy találkozzunk, szeret, ragaszkodik hozzám, de én már nem szeretem, nem vágyom rá!
A barátnőmmel pedig akkora szerelem lett, hogy sírunk minden elválásnál, elmondhatatlan, miket élünk át együtt! Jó lenne mindig együtt, de nekem nincs munkám, csak alkalmi volt, már az sincs, párom tart el. A lakás az enyém, és van még egy lakásom. Nem élnek a szüleim, nincs testvérem, örököltem a lakásokat és egy kevés készpénzt. A szerelmemnek ott van a munkája, a felnőtt fia, a ház, amiben él a fiáé, ő haszonélvező, és van tartozása. Én nem tudok odaköltözni a gyerekkel, mert azzal tönkretenném a gyerekemet és az apját is, ő nem tud jönni, mert itt miből élünk meg, hol talál munkát ennyi idősen, ráadásul Borsod megyében, nekem pedig ki tudja, mikor lesz állásom.
Nem bírja senki ezt a jelenlegi helyzetet. Ön mit tanácsol?

Kedves kék76!

Problémája összetett, de ragaszkodjunk a tényekhez.

Azon az állásponton vagyok, hogy ha egy házasság megromlott, elhidegült, nem érdemes fenntartani a látszatkapcsolatot csupán a környezet, vagy éppen a közös gyermek miatt. Akkor gyakorlatilag mindkét fél a gyermekbe kapaszkodik, szinte pajzsként használva őt. Lássuk be, ez a felelősségteljes szülői képpel nem összeegyeztethető.

Ha a kislány ragaszkodik az édesapjához (aki „jó” apaként viszonyul hozzá), nem szabad őket elválasztani egymástól, hanem olyan megoldást kell találni, ami lehetővé teszi a rendszeres találkozásokat, együttléteket. Persze azt idővel meg lehet értetni a gyermekkel, hogy noha anyu már nem szereti aput, attól még apu szereti őt, és ez így is marad.

Kérdés – továbbra is a kislányt előtérbe helyezve -, vajon az a megfelelő lépés-e, ha rögtön közös életet kezd a másik hölggyel? Szerintem inkább az lenne célravezető, ha köztes megoldást találna, vagyis fenntarthatná a szerelmi kapcsolatot, ugyanakkor nem kényszerítené a kislányát arra, hogy újabb függőségi viszonyba kerüljenek: vagyis nem várható el, hogy amint eddig az apa anyagi helyzete határozta meg az életszínvonalukat, úgy ezt a szerepet mostantól a másik hölgy töltse be.

Azt írja, van még egy lakása azon kívül, ahol most élnek. Az ingatlan mindenkor jó befektetés: akár eladja, akár bérlőket keres, azzal átmenetileg is bevételhez juthat. Vagy akár oda is költözhet a kislánnyal – így nem kell egy fedél alatt élniük az édesapával, viszont a kapcsolat fenntartható.

Azt tanácsolom Önnek, gondolja át, milyen lehetőségei adódnak, és mindenkor úgy mérlegeljen, hogy felelősséggel tartozik a kislányáért!

Üdvözlettel:
Herceg Attila