Kisfiam 8 éves, sokszor néz mesét az interneten. A minap is valami mesét nézett, nekem el kellett mennem otthonról, a nagyszülei otthon voltak, csak az alsó szinten. Mondtam, hogy jöjjön el, de inkább otthon maradt. kb. egy-másfél óra múlva mentünk haza, vacsi, fürdés. A férjem meg feldúltan jön be a fürdőbe, hogy mondja már meg, ugyan mit is nézett a neten, erre ő, hát mesét. Én is kirohanok, és mutatja a férjem, hogy az előzményben mik vannak, csupa pornó, kemény pornó, anál pornó meg ilyenek, többféle lap különböző időben megnyitva, kb. 1-2 órás időintervallumban. Én teljesen kiakadtam, kisfiam közben sírva bebújt a takaró alá, pedig nem szidtuk le, csak látta, hogy milyen feldúltak vagyunk, én is sírtam.
Próbáltunk vele mindketten beszélni. Ő az a típus, aki nem nagyon kérdez, nem is nagyon mesél, csak igen ritkán - most is csak annyit mondott, hogy véletlenül rálépett valamire, és nem tudta leállítani, és kikapcsolta a gépet, ez a férjem szerint nem igaz, mert nem ez volt a gép előzményében. Mondtuk, hogy nem vagyunk rá mérgesek, ez nem az ő hibája, vannak ilyen buta emberek, akik mindenféle szörnyű dolgot felraknak a netre, hogy ez csak film, ez nem igaz, meg hogy kérdezhet bármit, de nem kérdezett, és nem is mondta el, mit látott, de el tudom képzelni... Engem azóta rettenetesen nyomaszt ez a dolog, azóta nem hoztuk szóba, de a gépet csak felügyelet mellett használhatja. A férjem lazábban áll a dologhoz, szerinte nem lesz ettől semmi baja, de én egyfolytában arra gondolok, hogy mi járhat a fejében, vagy hogy milyen maradandó kárt okozott ez a lelkében? Mit tegyek, faggassam még vagy hagyjam békén ?

Kedves Adrienn!

Válaszomat szigorúan kezdem. Részben szerencse, hogy ez megtörtént, mert úgy látszik, ez kellett ahhoz, hogy ráébressze Önöket: egy (ekkora) gyereket nem szabad magára hagyni az internet (sőt, tulajdonképpen legszerencsésebb esetben semmilyen képernyő) előtt! Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen nagy károkat okozhat az életkornak nem megfelelő média fogyasztása a gyerekek számára, akik egyszerűen nem tudnak mit kezdeni azzal a rengeteg, számukra feldolgozhatatlan információval, ami rájuk ömlik – önmagában már mennyiségre is túl sok ez, hosszú idő, sok gyakorlás szükséges ahhoz, hogy kialakítsák a megfelelő fogyasztási szokásokat. Értelmileg igen fejlettek, és bámulatos ügyességgel képesek kezelni a modern eszközöket, felismerni a működésük csínját-bínját, eligazodni az útvesztőnek tűnő programokban… de ez csak az egyik fele. Ami még fontosabb, hogy olyan tartalmakhoz férhetnek hozzá (gyakorlatilag korlátlanul), ami nem nekik való, amelyek túlterhelik érzelmi feldolgozó kapacitásukat, megküzdő képességüket.

A felnőtt világ jó esetben érzelmileg hozzáférhető, jelen lévő, „szűrőként” működő szülőkön, nagyszülőkön, pedagógusokon stb. keresztül válik egyre érthetőbbé, feldolgozhatóbbá, megközelíthetőbbé a felnövekvő gyermek számára. Ha ez a „közvetítő közeg” hiányzik, sok mindennel szembesülhetnek, amire egyszerűen még nem készek (és a pornó már bőven ez a kategória).

Egyszóval: hát persze, hogy a gépet csak felügyelet mellett használhatja! Ennek természetesnek kell lennie. Léteznek persze olyan programok, amelyekkel lehet korlátozni pl. egyes felhasználók által látogatható oldalak körét, de… „az ördög nem alszik”. Nem gondolom, hogy önmagában ettől az egy esettől „maradandó károsodás” érte volna a kisfia lelkét, és faggatnia sem érdemes. Ő majd felhoz ebből a témából annyit, amennyire szüksége van, ha van. Számára inkább az a fontos, hogy Önök ezentúl olyan kereteket adnak, amik megvédik, és jobban segítik őt eligazodni.

Üdvözlettel

Simon Sarolta