Kisfiam 7 éves lesz hamarosan. A problémám az, hogy a fiam nagyon sokat kötekedik velem és az édesapjával. Van, hogy felkelés után egyből beleköt mindenbe, ezzel tönkretéve a hétvégéket is. Ez már több éve így van. Van, hogy van erőm kedvességgel, józan ésszel ezt leállítani vagy figyelmen kívül hagyni, van, hogy nincs. Van egy 2 éves kishúga is. Azért fordulok Önhöz, mert nem értem, miért csinálja ezt a fiam. Mindennél jobban szeretem őt, ezt el is mondom neki szinte naponta. Normális keretek között nincs, amit ne adnánk meg a gyerekeknek. Ő mégis sokszor elégedetlen, puffog vagy mérgelődik. Mit tehetnék a szeretettelibb mindennapokért?

Kedves Eszter!

Kisfia kötözködése, a mindennapok konfliktusa nehézzé teszi, hogy a valódi problémát, rossz érzést, félelmet, szomorúságot észrevegyék. Ha korábban nem volt ilyen, és “egyszer csak” jellemző lett rá, akkor érdemes végiggondolni, hogy abban az időszakban mi történt, milyen változások voltak, veszített-e el valakit, vagy történt-e valami a családban, stb. Ahogy említette, hogy van egy kistestvére, aki 2 éves, felmerült bennem, hogy az ő születéséhez nem köthető-e ez a kötekedés, rossz hangulat. Az, hogy semmi sem jó neki, elégedetlen, mérgelődik, szólhat arról, hogy másfajta negatív érzését, dühét, csalódottságát, stb. nem fejezheti ki, vagy nem képes kifejezni, így minden más területen próbálja ezt megtenni. Illetve mintha magas elvárásai lennének a körülötte levő történések, személyek felé, ami összefügghet azzal, ha önmagát kevésnek tartja, vagy a körülötte levő mércének nem tud megfelelni/azt hiszi, hogy nem tud megfelelni. Szóval a kötözködése, mérgelődése, negatív hozzáállása kezelésére lehet, hogy az a legjobb reakció, ha hagyják neki, hogy kifejezze rossz érzését, csalódottségét, puffogását (persze olyan módon, ami a másik embert nem sérti, ami az ő negatív érzéseiről szól, nem a másik becsméreléséről, kritizálásáról). Ha mindig mindent megtesznek érte, akkor is lehet olyan, hogy rosszul érzi magát, és fontos, hogy megélhesse, hogy olyan is van, és olyankor is elfogadható, szerethető, ha nem könnyű vele. Második lépésként ideális az lenne, ha meg tudná fogalmazni, hogy valójában mi bántja. Ehhez olyan helyzet szükséges, ahol megfelelő érzelmi biztonságban van, épp erősnek éli meg magát, hogy megossza, és az elhangzott információval nem élnek vissza. Töltsenek együtt időt minimálisan irányított helyzetekben (elalvás előtt a félhomályban, vagy sétálva az erdőben/Duna-parton/játszó melletti kis utcában... vagy akár alkossanak együtt, szedjenek kavicsokat, vagy verjenek be szögeket. Bármi, amit szívesen csinálna együtt Önökkel, és mozgásos tevékenység, de nyitott annyira, hogy el merje mondani, mi bántja, még ha esetleg ez olyan régi is, ami évekkel ezelőtti, vagy évek óta jelen van.

Üdvözlettel

Standovár Sára