Volt párommal van egy közös 10 éves fiúgyermekünk. Ő egy amolyan művészlélek. Röviden felvázolnám a helyzetet. Sajnos vagy nem sajnos, rengeteg dologtól fél, félt már korábban is.
Kutya, kisebb-nagyobb egyaránt, magasság (akár néha már 2 m is), pók, villámlás, dörgés, eső... Legutóbbi esős történetben már annyira félt, hogy a fejemhez vágta, hogy azt akarom-e, hogy ott meghaljunk.. Kérdésem az lenne, hogy van-e okunk aggódni?

Kedves Karesz!

Fiukra úgy utalt a kérdés elején, hogy “amolyan művészlélek”. Úgy képzelem el, hogy érzékeny lehet, vagyis a megélt érzelmeket intenzíven éli át, még akár akkor is, amikor nem a sajátja az. Így valószínűleg az elmúlt időszakot, időszakokat is intenzíven élhette meg. Úgy írja, hogy volt párjával közös a gyermek, így arra következtetek, hogy a gyermek átélt egy veszteséget, ha korábban együtt volt a család, most pedig nem. Persze most bizonyos információkat csak következtetek, hiszen részleteket nem írt le. Elképzelhető, hogy régebben történt, és akár az is lehet, hogy nem reagált annyira nyíltan erre a fiuk. Azért gondoltam, hogy mégis megemlítem, mert a félelmek hátterében sokszor nem is az adott állat vagy természeti jelenség áll, hanem sokkal inkább egy meghatározatlan, megfoghatatlan félelem, amit könnyebb elviselni, ha testet ölt, ha belevetíti valamibe. Így ha korábban megrendült a bizalma vagy biztonságérzete, akkor felerősödhetnek a félelmek. 

A felsorolt félelmek az óvodáskorban gyakrabban előfordulnak, és sokszor maguktól eltűnnek. Természetes jelenségként fogható fel, pont amiatt, hogy ebben az életkorban eleve több félelem jelenik meg, és először mesebeli, képzeletbeli lényekbe vetítik (3-5 éves kor körül), majd pedig valóságosabb dolgokba: állat, természeti jelenség vagy betörő. 10 évesen ha ezek a félelmek hosszú ideje és sok dologgal szemben fennállnak, akkor azt mondhatjuk, hogy ez nem egy átlagos reakció, valamiért jellemzőbb ra a szorongás. Annak mérlegelélésére, hogy ez mennyire nagy probléma, vagy mennyire szükséges szakemberhez fordulni, azt szoktuk mérlegelni, hogy mennyi ideje áll fenn, van-e benne változás, vagy esetleg romlás, illetve mennyire gátolja ez a hétköznapi életben akár őt, akár az egész családot. 10 éves gyereknél én már biztosan azt is megkérdezném, hogy mennyire zavarja ez a dolog, mert az önbizalmára is kihathat, ha félősnek, gyengének éli meg magát.

Ha nem is feltétlenül olyan szintű a helyzet, hogy ezzel szakemberhez fordulnának, mindenképpen egy jelzésként fel lehet fogni. Valamiért szorongás van benne, és a biztonságérzetét, bátorságát, belső erejét, “én-erejét” mindenféleképpen érdemes erősíteni. Addig is a félelmeit komolyan kell venni, mert ő tényleg megélheti annyira erősnek, hogy szinte belehal. A biztonságot és bátorságot egyelőre Önök tudják neki adni a félelmetes helyzetben.

Üdvözlettel,

Standovár Sára