Van egy 18 hónapos kisfiam, aki fél az idegenektől. Senki se tud a közelébe menni, hozzászólni se lehet, mert elkezd nagyon sírni. Ilyenkor nagyon nehezen lehet megnyugtatni. A gyerekektől is fél, akiket ismer, de régen látta, azoktól az emberektől is. Mit tudnék tenni, hogy ez javuljon, mi okozhatja ezt nála?

Kedves Dóri!

Kisfia 18 hónaposan valószínűleg az újraéledő szeparációs szorongás időszakában van, amely egy természetes fejlődési szakasz. ILyenkor már elég önálló és kíváncsi, hogy egyedül eltávolodjon a biztonságos anyától, gondozótól, szülőtől, és képes is rá, mióta egyedül jár, felfedez. Ám a világ iránti éredlődése mellé még a valós félelem is megjelenik, miszerint “a világ nagy, és félelemetes, én pedig kicsi vagyok”. Ennek egy része tényleg valós, hiszen egyedül még nem boldogulna, viszont félelme túlzóvá válhat, rögzülhet. Ilyenkor a legfontosabb dolog, amit tehet, hogy mellette van, bátorítja, együtt, az Ön jelenlétének biztonságában fedezhet fel, és amikor kicsit is nyitott egyedül távolodni, akkor abban érdemes támogatni, bátorítani, hogy végül felülkerekedjen a szorongásán. Beszélhet neki, mesélhet neki - akár meseszereplőn, rajzon keresztül -, hogy milyen helyzetekben, hogyan szoktunk az idegenek felé nyitni, vagy hogy honnan tudja felmérni, hogy a számára ismeretlen, de az Ön számára ismert barát felé nyitottabb lehet, mint egy teljesen ismeretlen felé. Továbbá az is fontos lesz, ahogy tapasztalja maga körül, hogy más fontos személyek hogyan ismerkednek, és milyen következménye van, mikor végül valakivel összebarátkozik. Minél több pozitív tapasztalata lesz, ahol a saját idejében nyílhat meg, annál inkább el fogja hinni, hogy biztonságban van, érdemes nyitni az emberek felé. 

Üdvözlettel

Standovár Sára