A kérdésem elég összetett - a gyermekkori abúzus és annak következményei érdekelnének. Nos, kezdem az elején. Gyerekkoromban több abúzus is ért. A legtöbbet sikerült feldolgoznom. Ám a legelsőt, azt sajnos nem. Már felnőtt, kétgyerekes családanya vagyok, de a mai napig itt él bennem. Az érzés nyomja a mellkasom. Hallom a hangját, érzem a szagát. Nem emlékszem mindenre pontosan, bár vannak mozzanatok, amikre nagyon is részletesen emlékszem. Már felnött voltam, mikor villámcsapásszerüen emlékek törtek fel bennem. Kb. két hétig szinte használhatatlan voltam. Lesokkolva, zavartan, tele negatív érzelmekkel. Majd rá félévre ugyanígy megtörtént. Új emlékek, zűrzavar stb. És most ugrok az időben. Jelenleg válófélben vagyok. A házasságom tönkrement. Bár mágnesként vonzom a férfiakat, mély kapcsolatot nem tudok kialakitani velük. Úgy érzem, ez a trauma lehet ennek az oka. És míg fel nem dolgozom, ez így is fog maradni. Mindig úgy gondoltam a férfiakra, hogy ők "csak" férfiak. Nem lehetnek egyenrangúak velem. És ez nagy károkat tett, a szexuális életemre is kihatott. A férjemen ugyanazt a szagot éreztem, mint azon a férfin, aki molesztált. Gyakorlatilag romokban volt a szexuális életünk egész házasságunk alatt. És az ösztöneim azt sugallták, hogy taszitsam el magamtól.
Jelenleg egy titkos kapcsolatom van egy másik férfival - és hát a kezdeti rózsaszín köd után sajnos látom, szex terén itt sem stimmel valami. Én, aki nyugodt vagyok és mérsékelt, ezzel a másik férfival mégis nagyon vad vagyok. Túlságosan is. Tudom, hogy minden kívánságomat teljesíti. És ezt ki is használom. Egyre vadabb ötleteim vannak, ami már engem is aggaszt. A dolog lényege az, hogy alázzon és okozzon nekem fájdalmat. És nem elégszem meg semmivel. Többet és tőbbet akarok. Újra átt kell élnem, mintha bűnhödni, szenvedni akarnék. Csak a kontroll már kezd kicsúszni a kezemből. Persze közöltem vele, hogy "úgyis eltollak magamtól, tehetsz bármit". Egy tudattalatti dolog ezt sugallja, holott az eszemmel tudom, hogy másképp is lehetne. A kérdésem a következő: hogyan
tudnám feldolgozni végre ezt az abúzust? Mit tegyek? Hogyan segítsek magamon? Valamint hogy a szexuális életemben határt tudok-e szabni ennek az újraélési kényszernek? Miért akarom újraélni a megaláztatást? Mit tegyek, hogy normális mederbe kerüljön az életem?

Kedves Tímea!

A gyermekkori szexuális abúzusnak számos következményével találkozott már a szakma, aminek igen gazdag szakirodalma van. Levelemben nem is ezekre a lehetséges következményekre fókuszálnék, hanem az Ön történetére. Az elkövetővel kapcsolatos élménybetörések azt sugallják, hogy maga az élmény nem integrálódott az élményvilágába, mintegy lehasadva be-betör, amikor az abúzushoz hasonló élmény éri. Jelen esetben szexuális helyzetben. Ezek a nem integrált élmények igen nagy mértékben határozzák meg viselkedésünket, viszonyulásainkat, ráadásul úgy, hogy arra nincs ráhatásunk.

Fontos elmondani, hogy a szexuális abúzusnak van egy olyan pszichológiai sajátossága, ami a feldolgozásnak a gátja: a titok. Ez önmagában akkora terhet ró az áldozatra, hogy a feldolgozás is nehézzé válik. Ezért javaslom, hogy ne egyedül próbálja ezt a problémát megoldani. Már azzal nagy lépést tett, hogy leírta a történteket, én biztatom, hogy lépjen tovább! Keressen fel olyan szakembert, aki jártas hasonló kérdésekben. Több alapítvány, egyesület specializálódott gyermekkori abúzuson átesettek segítésére. Azért is lenne fontos, hogy szakemberrel foglalkozzon a problémával, mert az egyedül próbálkozás csak a titok, a magány jellegét erősítené a helyzetnek, így kerülve egy ördögi körbe.

Üdvözlettel,

Kovács Réka