Kedves Szakértő! Kislányunk 3 és fél éves. Szeptemberben kezdtük az óvodát. Mostanában szinte mindennel szemben ellenkező viselkedést mutat. Ez pár napja azzal súlyosbodott, hogy ha nem engedjük meg neki, amit éppen szeretne, akkor "bosszút áll". Pld. tegnap több órán keresztül remek hangulatban együtt játszottunk, majd megengedtük, hogy készítsen pár képet a fényképezőgépünkkel úgy, hogy megbeszéltük vele, hogy ha visszakérjük, akkor visszaadja. El is érkezett a fényképezés vége, de ő annak ellenére nem adta vissza, hogy megígérte. Egy ideig még kértük, hogy legyen szíves visszaadni, de ő csak elsétált mellettünk, ill. kitért előlünk, kvázi jó mókaként felfogva az egészet. Majd hirtelen ki tudtam kapni a kezéből, és kiraktam az előtérbe olyan helyre, ahol nem tudott hozzáférni. Erre ő elkezdett hisztizni, majd kiment a mobiltelefonomért és földhöz vágta, pedig tudta, hogy haragudni fogok érte. Mintha nem érdekelnék a következmények, csak az, hogy visszavágjon. Aztán csak azt hajtogatta, hogy "a fényképező az enyém". Tanácstalanul állunk a történtek előtt, mert eddig nem volt ilyen. Az óvodában mindig dicsérik, hogy sokat segít, aranyos, kedves, önálló, szófogadó. Az óvoda mellett jár még balettre és angolra is, és mindkét helyen magunk is megbizonyosodtunk róla, hogy szófogadó, és nem ellenkezik. Ezzel szemben otthon szinte a legtöbb dologgal szemben ellenkezik. Néha még az is előfordul, hogy az sem érdekli, ha a legkedvesebb játékainak a kidobását helyezzük kilátásba, ha nem fogad szót. Kérdezzük, hogy mennyire gyakoriak az ilyen, ellentétes viselkedési formák (szociális közösségek vs. család) ebben az életkorban? Mit lehet ellene tenni és hogyan? Egyáltalán mihez kezdjünk, hogyan kezeljük a sok ellenkezést? A leírt "bosszúállós" eset szimplán a dackorszak része, vagy lehet-e agresszió, esetleg csak egy dühkitörés? Hasonló helyzetben hogyan reagáljunk? Válaszait előre is köszönöm.

Kedves Erika!

Sok hasonló választ adtam már. Gyakori az olyan eset gyerekeknél, hogy a közösségben jól viselkednek, ott minden negatív reakciót visszatartanak, mert nagyon meg akarnak felelni, és aztán a napközben keletkezett frusztrációt rázúdítják otthon a szülőkre.

Az viszont kiderül a leveléből, hogy nagyon megijedtek a kislányuk viselkedésétől. Mintha eddig minden zökkenők nélkül ment volna? Mindent meg lehetett vele beszélni, nem volt indulat, otthon is szófogadó volt. Mert ha csak hárman vannak, akkor sokkal könnyebb alkalmazkodni. Neki viszont meg kell tanulnia alkalmazkodni a külvilágban is, ahol nem mindenki annyira szelíd és megértő, mint otthon a szülei. El tudom képzelni, hogy valami hasonló szituáció megtörtént vele a közösségben, aminek ő volt a szenvedő alanya, vagy látott hasonló viselkedést, ami új élményként hatott rá. Ezeket az élményeket ő hazaviszi, és arra kényszeríti Önöket, hogy tanítsák meg arra is, hogy hogyan kell a rossz érzéseket, indulatokat, irigységet, bosszúvágyat, stb. kezelni. Konfliktusokat jól feloldani.

Mivel sok mindent kellene elmagyaráznom arról, hogyan is működhet ez, hadd ajánljak inkább egy könyvet, ami szerintem nagyon alaposan elmagyarázza mindezt:

http://ursuslibris.hu/a-gyermeki-elme/

Szerintem a könyvben található esetek és magyarázatok fognak segíteni, de ha mégsem, akkor kereshetnek egy gyermekpszichológust, akivel pár alakalommal konzultálva megérthetik, hogyan is kezeljék a gyermekük viselkedését.

Üdvözlettel: Majoros Andrea