Kinek kell pszichológushoz fordulnia? A nagyon megromlott anya-lánya kapcsolatunkhoz szeretném a tanácsukat kérni. A 15 éves gyermek gyakorlatilag semmilyen közös programra, de már
a napi  5 - 10 perc beszélgetésre sem hajlandó, elzárkózik, attól tartok, állandóan a neten levelezik vagy nézeget. A közeledésemet piszkálódásnak nevezi és sajnos nagyon sokszor ténylegesen bezárja az ajtót, nem tudni meddig és mit csinál, és reggel szinte lehetetlen felébreszteni. Akár egy hétvége is el tud telni a nagy semmivel, mármint azzal, hogy bezárkózott és nem tudom megközelíteni sem. A következmények köréből már nem látom a kijutást: kialvatlan, fáradt és agresszív, nem eszik megfelelően, rendszertelen és sokszor azt is mondja, hogy nincs kedve semmihez, csak filmekhez, könyvekhez, attól tartok, nem a gyermek kategóriában. Ami engem illet, nagyon bánt ez a nagy semmi kapcsolat, hogy bármilyen tanácsomat, véleményemet és kérésemet semmibe veszi, és az állandó rosszkedvem miatt már szinte semmiben nem találok örömöt, a feszültség és idegesség kiül az arcomra, látszik minden helyzetben, mindenkit kerülök, semmihez nincs kedvem. Azt gondolom, hogy valaminek a megtiltásával (baráti programok, iskolai vagy egyéb táborok) csak rosszabb lenne a helyzet, a közös megoldáskeresés pedig a fentiek miatt lehetetlen. Kérem, jelezzék vissza, hol lehet kiút? Hol találok egy szakembert, aki segít abban, hogy a gyerek ne sodródjon a maga bezárt világában, én pedig a kétségbeesésben?

Kedves Anyuka!

A gyermeknevelésnek az egyik legnezebb szakaszában vannak. Ha könnyíti a tudat, hogy lányának sem egyszerű, akkor kihangsúlyoznám, hogy ez neki is egy nehéz, harcokkal, kétségekkel, bizonytalansággal teli időszak. Mivel az önállósodásról,  saját személyiség kialakulásáról, a nemi szerep megéléséről, párkapcsolat keresérésől szól, ezért az legnagyobb "ellensége" egy serdülőnek a felnőtt, és köztük is leginkább a saját szülője. Nem egyedi az eltávolodás, a goromba stílus, a “lustaság”, a változó hangulat. Persze mértéke és hossza változó tud lenni. Az ellenállás arról szól, hogy a saját kialakulóban levő kis személyiségét úgy tudja a leginkább megvédeni, ha távol marad minden megkérdőjelezéstől, hiszen ő maga is bizonytalan benne, így nem tudná elviselni a kritikát. Emiatt lehetséges, hogy mindent kritikának, kötekedésnek vesz. A közeledés lehetősége csak akkor van meg, ha képes elengedni azt az igényét, hogy véleményt mondjon, minősítsen, stb. A spontán, felhőtlen és könnyed együttlétekre alkalmasak ilyenkor a serdülők, és ha megérzik a bizalmat ebben, hogy elhiszi, képes megoldani egyedül, és támogatja bármi is legyen, akkor meglepő hirtelenséggel képesek megnyílni, és akár tanácsot kérni. De nagyon nehéz, mert olyan, mintha tojáshéjakon táncolna, egy kis kritika rögtön az ajtó becsapásával járhat. Érdemes mindenben támogatni, ami a kortársakkal eltöltött idő, ami új dolgok kipróbálása, mert amíg társas kapcsolatok és változás van a levegőben, addig szinte biztos, hogy jó úton halad a fiatal.

Aggodalomra inkább az ad okot, hogy semmi információ nincs a szobában töltött időről. Jó lenne valamiféle egyezségre jutni vele, amit nem tiltásnak él meg, hanem felnőtt döntésnek. Ha olyan dolgokban, ami neki fontos, szabad kezet, önálló döntést kap, akkor könnyebben lehet mellé tenni olyan kitételt, hogy hány óráig működik a net, vagy mennyi szobán kívüli programot találjon ki - nem családi, csak nem gép előtt töltött. Ehhez egy süti vagy tea vagy közös sorozat melletti beszélgetés esélyesebb, mint ha leültetik, hogy “most komolyan át kell beszélnünk valamit”. Ehhez kell egyfajta biztosság önmagában, ami lányától független. Akárhogy beszél Önnel, vagy akármilyen döntést hoz, meg kell lennie a biztos pontnak a saját életében, hogy lánya azt érezze, bátran próbálkozhat, nem ezen múlik az Ön/Önök jólléte. Ez szükséges ahhoz, hogy merjen önállóságában és személyiségében fejlődni. Ha úgy érzi, hogy ebben nehéz most egyedül benne lenni, akkor nyugodtan menjen el akár egy pár alkalmas beszélgetésre pszichológushoz, hogy hangulata, kiegyensúlyozottsága jobb legyen, mert úgy biztosan könnyebb egy serdülővel. Hátha egyszer nyitott lesz arra a lánya, hogy 1-2 alkalommal együtt is elmenjenek.

Üdvözlettel

Standovár Sára