Nem is tudom, hogy hol kezdjem el. 24 éves férfi vagyok, a párom 21 éves nő és 2 éve boldog párkapcsolatban élünk. A mai napon kicsit böngésztem a mobiltelefonjában (tudom, tudom, ez nem szép dolog...), és hát olyan dolgokra akadtam, amik kissé kiverték nálam a biztosítékot. Amit tudni kell a páromról, a szülei még nagyon pici korában elváltak, és 9 hónapos korától az anyukája és egy nevelőapuka nevelték. Visszatérve a telefonjában talált dolgokra, több évre visszamenőleg sikerült betekintést nyernem az internetes előzményeibe, amiben folyton visszatérően "apa-lánya pornó" címeket véltem felfedezni. Sajnos nem egyszeri alkalomról van szó, hanem minimum 100. Mi lehet ennek az oka? Van-e okom aggódni miatta? Hogyan beszéljek vele erről? Érdemes esetleg szakembert felkeresni? Kérem, adjon valami magyarázatot, mert lelkileg kissé kiakaszt...

Kedves Castiel,

a kérdései látszólag a barátnője aggasztó szexuális érdeklődéséhez való viszonyáról szólnak - ami azonban szerintem az ügy kapcsán sokkal lényegesebb, az a bizalom kérdése a kapcsolatukban. Sorai között számomra kiugrik az egyetlen kis zárójeles félmondatocska, és rengeteg kérdést vet fel. Hogyan jut el valaki odáig, hogy a párja telefonjában "böngésszen"?! Mik a szabályok az Önök kapcsolatában, hol vannak a határok? Mindkét félre ugyanúgy vonatkoznak ezek, vagy egyiküknek többet, másikuknak kevesebbet szabad...? Lehet-e kinek-kinek magánszférája? Mik azok az értékek, normák, amelyekben feltétlenül egyezniük kell, és miben lehet különbözni? Stb. Nem hiszem, hogy bárki mástól kaphatna olyan magyarázatot a kérdéseire, amelyek valóban megnyugtatnák. Azt gondolom, hogy csak a párjával folytatott beszélgetés, kölcsönös meghallgatás és megértésre törekvés lehet ilyen hatással. Nagy vállalkozás persze, mert nehéz kérdésekről van szó: például, hogy "mit jelent nekem, hogy a párom ilyen oldalakat böngész? Mi mindent gondolok, fantáziálok emögé?" Vagy a másik oldalról: "hogyan érint, hogy a párom a tudtom nélkül nézegeti a telefonomat?"

Egy 2 éves kapcsolat már nem futó kaland, ez az eset arra világíthat rá, hogy itt az ideje ehhez hasonló, komoly kérdésekről beszélniük egymással. Ennyi idő után úgy tűnhet, már minden fontosat tudunk egymásról, és megnyugodhatunk: biztonságban vagyunk a másik mellett. De ez ebben a formában csalóka. A biztonságot inkább az teremtheti meg, ha újra és újra képesek vagyunk ítélkezéstől mentesen egymás felé fordulni - elviselni, amit megtudunk, és elfogadni, hogy mindent talán nem is kell tudnunk.

Üdvözlettel

Benczné Simon Sarolta