Több mint egy éve együtt vagyok a barátommal, ám kapcsolatunk eléggé érdekesen indult, aztán ahogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz egyre jobban megnyílt nekem és mesélt pár dolgot, amik számomra eléggé érdekesek. Az első az az volt, hogy például ha elutazunk együtt valahova, vagy eleinte amikor járt fel hozzám Pestre és még nem szokta meg a környezetet, mindig nagyon be volt feszülve, ideges volt, és eléggé ingerlékeny. Mondta, hogy mindig ilyen, amikor új helyre ment. Legyen szó 1-2 óráról, 1-2 napról, vagy akár több hétről is. Nagyon feszélyezi mindig az új környezet, sehogy se tud ellazulni. Mi lehet ennek az oka? A másik probléma meg az lenne, hogy csak végletekben gondolkodik. Csak hideg meg meleg van nála, olyan, hogy langyos, nincs. Ez a kapcsolatunkon is kiütközött. Eleinte eléggé hideg volt velem, olyan volt, mint egy jégtömb. Aztán mivel ő úgy gondolta, hogy én ezt nem érdemlem meg, az ő szavaival élve "átváltott" a másik énjére, ami, kedves, aranyos, bújós, mondhatni "cuki". Aztán most kitalálta, hogy ezt a "cuki" énjét "kikapcsolja" mert szerinte ez nem jó. Azt is mondta, hogy ő alapból egy ilyen rideg/hideg ember, de tudja, hogy ha mindenkivel ilyen lenne, akkor nem lenne senkije, ezért adja úgymond ezt a másik énjét. Számomra ez eléggé furcsa, hogy egy ember így ki-be tudja kapcsolni az érzéseit, illetve nem hisz abban, hogy van köztes állapot. Ezzel a két véglettel olyan, mintha két énje lenne. Jó dolog ez? Vagy ez feltételez valamilyen problémát?

Kedves Kérdező!

Nem hiszem, hogy a végletesség „jó dolog”, hiszen számos problémát képes generálni.
Azt feltételezem, hogy a párjánál mind az új környezettel szemben tanúsított fokozott érzékenység, mind az Ön iránt mutatott érzelmi kettősség mögött egy központi tényező áll. Mintha egy szinte állandósult szorongással küzdene, ami számára ismeretlen helyzetekben bizonytalanságot szül, s a kettejük kapcsolatában sem merne „elmerülni”.

Elsősorban ezt az okot lenne érdemes feltárni, ugyanakkor engem aggodalommal tölt el az Ön által leírt „váltogatás”. Ez kvázi manipulatív eszköz, amit arra használ, hogy fenntartsa és megerősítse a párkapcsolatot, ugyanakkor a szorongás és a bizonytalanság továbbra is benne él – talán ennek leplezésére is a „váltogatást” alkalmazza.

Meglehetősen csekély esélyt látok arra, hogy a barátja be fogja ismerni a problémát, s erre természetesen Ön sem veheti rá.

Szerencsére a pszichológusok nemcsak az érintett személyeknek, hanem a környezetükben élőknek is segítséget nyújthatnak. Ha Ön erre igényt tart, bátran keressen fel egy szakembert!

Üdvözlettel:
Herceg Attila